HVG, 2014. november 29.
Védőnőként mélyen érintett a Gyermeküktől megfosztott anyák felcím alatt közölt írás. Az újságíró az egyik hírportálon megjelent cikkre hivatkozik, amelynek valóságtartalmáról írása alapján nem győződött meg: nem kereste meg az érintett családot, a gyámhivatalt és a védőnőt sem. A Védőnői Szolgálat – amely 1915-ben jött létre, Stefánia Szövetség néven – Európában egyedülálló. A védőnők legfőbb feladata az általuk gondozott családok, mindenekelőtt az újszülöttek egészségének védelme. A védőnői tevékenység elsősorban tanácsadást jelent, s olyan humánus szemléletű, segítő értékrend alapján végzett családközpontú gondozásra törekszik, amelynek alapelve a segítségnyújtás és az elfogadás. A cikk azt sugallja, hogy a védőnő az örökbefogadó családnak akart kedvezni a negatív környezettanulmányával, vagyis burkoltan gyermekkereskedelemmel vádolja meg a kolléganőmet. Egy védőnő a munkája során sokszor kerül nagyon nehéz helyzetbe, de a cikk sugalmazásával szemben nem mindenható. A gyermek védelembe vételéhez védőnői környezettanulmány mellett szükség van a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhatóság által végzett családlátogatásra is. Nem elég egy „ellenséges” védőnői jelzés ahhoz, hogy egy csecsemőt ne vihessen haza az édesanyja a kórházból. A nevelőszülőhöz helyezés átmeneti megoldás, emellett lehetőség van anyaotthoni elhelyezésre is, ahol anya és gyermeke együtt maradhat. A gyermekvédelmi törvény és a területi védőnői ellátásról szóló rendelet szabályozza a védőnő jelzési kötelezettségeit. Az elmúlt évben több nagy port kavart gyermekbántalmazási, illetve -elhanyagolási esetben is felmerült a gyermekvédelmi hatóságok, így a védőnő felelőssége is. A cikk szerint Kesznyéten rettegnek a védőnőtől, előfordult, hogy többször megverték. Ez így elég ellentmondásosan hangzik. Vajon mért vállalta a védőnő, hogy többször megverjék? Miért nem engedi haza a kórházból az újszülötteket? Ha nagyobb testvér viszi óvodába a kisebbet, az vajon nem szülői elhanyagolás? És ha baleset történik velük? A védőnő tehát, ha jelez, akkor rettegnek tőle és megverik, ha nem jelez, akkor viszont hatósági vizsgálat indul ellene, mert elmulasztotta a kötelességét. Miért nem vette a cikkíró a fáradságot, hogy megvádolt kollégáimat megkeresse, és megkérdezze őket ezekről az esetekről?
LÉVÁRDY EDIT
(BUDAPEST)
Cikkükben a következő mondatokat írták le egymás után: „...a Tiszaújvár melletti Kesznyéten roma közössége retteg a helyi védőnőtől, mert javaslatára és a tiszaújvárosi járási gyámhivatal határozata értelmében több esetben nem vihette haza a kismama a babát a kórházból. A településen érezhetően nő a feszültség, aminek következtében előfordult, hogy a védőnőt megverték.” Szerintem gondolják át újra: mégis ki retteg kitől? A munkáját az előírások szerint végző állami alkalmazott, vagy az őt önbíráskodással fizikailag bántalmazók. Kérem – a HVG korábbi szokásainak megfelelően –, ne szakadjanak el a valóságtól.
KUPCSULIK BÁLINT
(BUDAPEST)
