Még Hobóval szeretett volna dolgozni Deák Bill Gyula – búcsúzik Nagy Ervin és Ókovács Szilveszter is

A Kőbánya bluest már az angyalok dúdolják tovább… elment Bill. Elment a magyar blues ősatyja

– írta a Facebookon Nagy Ervin kulturális államtitkár Deák Bill Gyula halála után. Megemlékezésében azt írja:

„16 évesen Dunaújvárosban, a főiskolai menza éttermében hallottam őt először. Akkor még volt klubélet Magyarországon. Aztán minden évben többször csápoltam az első sorban, ugrálva, hosszú hajú tinédzserként a koncertjein. A Quimby szárnypróbálgató együttese és Deák Bill Gyula karizmája, valamint semmivel össze nem téveszthető színpadi jelenléte volt az, ami bevezetett az élőzene világába. Ha a gimnáziumban elterjedt a hír, hogy jön a Bill, akkor borítékolható volt, hogy szuper lesz a szombat estéd.”

A magyar blueskirály öröksége – Deák Bill Gyula tíz emlékezetes dala

Meghalt „Bill kapitány”, aki számtalan emlékezes dalt énekelt a Hobo Blues Banddel, majd szólóelőadóként, és olyan produkciókban, mint az István, a király. Emlékezzünk rá a bluesokkal!

Úgy véli: „Generációknak lett alapélménye a blues rajta keresztül, koncertjei pedig meghatározó közösségi élményt jelentettek. Személyes jelenléte a magyar blues- és rockéletben, a vidéki klubok és koncerthelyszínek állandó fellépőjeként, örök nyomot hagyott a magyar kultúrában és a zenét szerető közönség szívében.”

Jelenléte egyszerre szimbolizálta a rendszereken átívelő és politikai oldalaktól független művészbarátságok fontosságát

– jegyzi meg Nagy Ervin Deák Bill utolsó fellépéséről, amely a Szigeten, a Bródy János 70. születésnapjára szervezett koncerten volt.

„Halálával egy korszak zárul le több generáció, és az én életemben is. Művészete, a vidéki koncert- és klubéletre gyakorolt hatása, az élő zene iránti szeretete irányt mutat mindannyiunknak – és irányt mutat nekem is döntéshozóként” – zárja sorait Nagy Ervin.

Hobo azt írta, „megdöbbenve értesült” Bill haláláról. „1979-ben Póka Egon hozta el a Hobo Blues Band próbájára, és vendégként kezdett velünk fellépni. Majd mikor az Országos Rendező Iroda nem járult hozzá, hogy az Omega – HBB turnén velünk tarthasson, bevettük a zenekarba. Egonnal elhatároztuk, hogy addig segítjük, amíg szüksége van rá. Öt évig volt velünk, azután kivált” – írja Hobo, hozzátéve: „Annak ellenére, hogy rosszul esett, teljesen természetesnek tartottam, hogy önálló útra lépett, és ez az út további évtizedeken át sikeres volt.”

Hobo azt is elárulta:

Tavaly év végén, felesége halála után felhívott, és felvetette, hogy csináljunk közösen valamit. Erre sajnos már nem kerülhet sor.

Deák Bill Gyula haláláról az Operaház igazgatója, Ókovács Szilveszter is posztolt, megírva, 2003-ban találkozott vele először, amikor együtt utaztak egy mikrobuszban. „Nem nagyon mertem megszólítani se, az István, a király héroszai voltak ők az én nemzedékemnek, s hirtelen ott szorongtunk együtt ugyanazon pléhdobozban.”

Ókovács megemlékezik arról is, hogy Deák Bill tenor hangja nemhogy húszévesen, de „még évtizedekkel később is a kétvonalas regisztert (tenor magas c” felett!) simán megjárta!”

Erős jelenlét, őszinte zsáner, bátor improvizatőr, nagy és jellegzetes énekes az, akitől most búcsúzni kell

– írja.