HVG, 2015. január 3.
Hazai építészként vagyok kénytelen hozzászólni Sütő András Balázzsal készített interjújukhoz. A városligeti beruházásról nyilatkozó interjúalanyuk szerint az, aki elmélyül a tervekben, némi zöldfelület-növekedést is felfedezhet. Egyrészt bárki majd akkor „mélyülhet el a tervekben”, ha a ténylegesen nyilvános, „elmélyült” tervbírálatot lehetővé tevő bemutatás lezajlik. Másrészt, ha valóban cél lett volna a zöldfelület-növekedés, nem lett volna triviálisabb a meglévő, tényleges ligetterület helyett a tényleg „betonplacc” felvonulási teret felhasználni? S ha valóban készen érkezett a múzeumi negyed koncepciója, akkor interjúalanyuk, mint „ma fejlesztési tanácsadóként dolgozó” építész, nem tartja ezt a tényt önmagában is elegendőnek ahhoz, hogy a „hazai építésztársadalom meghatározó része” ne értsen egyet vele, és „alapvetően ellenezze”? S mi köze is van egymáshoz a Vár és a Liget rendbetételének? A budai Vár már megkezdett rekonstrukcióját megelőzte építészszakmai vita? És ha igen, ennek pozitív volt az eredménye? A kulturális vonatkozásokhoz nem értek, ezért ebből a szempontból nem véleményezem az elképzeléseket, ugyanakkor városfejlesztési okokból a Várra, annak élvezetére, használatára, közlekedésére nézve magam kifejezetten károsnak tartom állami adminisztrációs középületek sorát odatelepíteni. A fejlesztési tanácsadó szerint a Vidámpark funkciója „lefelé húzta a szolgáltatások és a használat minőségét”. Egy jó minőségű, korszerűsített – gyerekek és felnőttek szórakoztatására alkalmas – Vidámpark funkciója miért ellenkezik az eggyel korábbi mondatban hivatkozásként szereplő londoni Hyde Park funkciójával? Sütő András Balázs azt is kifejtette az interjúban, hogy az egyetlen hely, ahová a kultúrát sikerült kivonni a Belvárosból, a Soroksári út, a Művészetek Palotájával. De a végeredmény nem hozott létre olyan városrészt, ahol a koncert után volna miért ott maradni, például vacsorázni. Az az építész, akinek – mint a bemutatásban szerepel – „szakterülete az ipari területek funkcióváltása, megújítása” és „több nagy léptékű történelmi épületegyüttes revitalizációs tervének kialakítása”, komolyan gondolja, hogy az igencsak kérdéses állapotú, rendesen soha be nem fejezett Soroksári úti beépítés (zárójelben megemlítem a közelben épült Nemzeti Színházat is) esetleges városi sikertelensége elegendő indok arra, hogy máshol sem kell elhagyott ipari zónák, ipari épületek rehabilitációjával foglalkozni? Mellesleg, ha lenne kedvem, hol is tudnék ott vacsorázni? Esetleg hol van ott olyan hely, ahol a jó üzlet reményében vendéglőt nyithatnék?
KŐNIG TAMÁS
ÉPÍTÉSZ (BUDAPEST)
