HVG, 2015. március 7.
Igazságügyi szakértői véleményeket készítek immár 45 éve, melyek száma túl van a négyezren. Két típusuk van az igazságügyi szakértőknek: a kijelölt és az eseti. A kijelöltek kamarai tagok, akikre etikai előírások vonatkoznak, az esetiek nem. A kijelölteknek a kijelölésük alkalmával megadják, mely területen működhetnek, az esetieknél semmi hasonló nincs. Így az utóbbiak nem is követhetik el kompetenciakörük túllépését. Eseti szakértő bárki lehet, bármilyen szakterületen. Azt szoktam példaként említeni: ha én a sarki fűszerest bízom meg azzal, hogy készítsen zongorahangolás témájában szakértői véleményt, megtehetem, bár lehet, hogy még sohasem látott zongorát. Azt is, hogy ezt a „szakértői véleményt” egy ügyben benyújtom. Az eljáró hatóság dönti el, hogy ezt szakértői véleményként fogadja el vagy sem! A hatóság nem megbízza a szakértőt, hanem kirendeli. A kirendelésre a büntetőeljárás (Be) és a polgári perrendtartás (Pp) előírásai vonatkoznak. Ezek szerint csak akkor rendelhetnek ki eseti szakértőt, ha nem kötelező megadott intézet kirendelése, és a fennmaradó esetekben kijelölt szakértő pedig „nem áll rendelkezésre”. A gyakorlat viszont sokszor nem ez! Felmerülhet az olvasóban a kérdés, miért rendelik ki ezeket a nyilvánvalóan a feladatok megoldására alkalmatlan személyeket? Az ok: a pénz. Nem az a meghatározó szempont, hogy az egész folyamat drágább lesz, hanem az, hogy ott, ahol a kirendelés megtörténik, látszólag a lehető legkevesebbe kerüljön. Igaz-e az, hogy ezek „egyedi jogalkalmazói tévedésre” vezethetők vissza, ahogy a cikkben állították, és nem joghézagra? Nem! A Be említett előírásainak a be nem tartását ugyanis semmi sem bünteti. Emiatt hagyhatják azokat figyelmen kívül! A szakértő, ha elkészítette a véleményét, és azt megvédte, a további sorsáról semmit sem tud. Így nem tudja meg, hogy az ítélet alapja lett-e, netán alkalmatlannak találták arra. Sőt! Még azt sem tudhatja meg, hogy ő mit mondott a bírósági tárgyaláson! Nem ismerheti meg ugyanis az erről készült tárgyalási jegyzőkönyvet. Az indoklás szerint a Be megfelelő paragrafusa felsorolja, kik jogosultak erre, és a szakértő nem szerepel közöttük. Így akár az is előfordulhat, hogy kérdésre válaszolva a szakértő azt mondta „nem úgy van”, de a jegyzőkönyv készítésénél lemarad a „nem” szó. Ez alapján esetleg valakit elítélnek vagy felmentenek, majd, amikor kiderül, hogy a szakértő e „nyilatkozata” miatt fordított ítélet született, az ítélet károsultja bepereli a szakértőt (esetleg még hamis vád miatt fel is jelenti). El is ítélik, hiszen hiába mondja, hogy ő nem ezt mondta, ott a „bizonyíték” az ellenkezőjére, míg a valóságra semmi!
SIMONYI ENDRE
(BUDAPEST)
