HVG, 2015. március 7.
Érdeklődéssel olvastam a fenti cikket Kincses Gyula tollából. A téma nagyon aktuális, az ország egyik legégetőbb problémája. A megoldás igencsak sürgető, orvosnak, betegnek egyaránt. A szerző számos megállapításával egyetértek. A következő megjegyzéssel azonban vitába szállnék: „akceptálandó igény (lenne), hogy valaki szeretné megválasztani a kezelőorvosát”. Hát itt van a probléma gyökere. A nyugati országokban, ahol biztosítási alapon történik a gyógyítás, igen alapos indok kell, hogy valaki a számára kijelölt orvos helyett egy másikat kérjen. Az orvos kompetenciájáért, szakmai kvalitásáért a biztosító áll jót és felel. Van még mit javítania e téren az OEP-nek. Így is van ez jól, a laikus nem biztos, hogy el tudja dönteni, ki a jó orvos. A szabad orvosválasztás csak a privát szolgáltatói szférában működik, az OEP által finanszírozottban semmiképpen sem. A kettőt élesen el kell választani egymástól. Ideális esetben az orvos vagy az egyikben, vagy a másikban dolgozik, a kettő között az átjárás nem egészséges. Egy példa a közelmúltból: négy évig praktizált Kelet-Magyarországon egy nő, mire kiderült, hogy hamisak a papírjai, sohasem járt egyetemre. A betegek viszont nagyon meg voltak vele elégedve... Hát ennyit a szabad orvosválasztásról.
CSORDÁS SÁNDOR
ORVOS (SOMLÓ)
