Sportklubok kontra fitneszközpontok: Magyarországon kevés a klubtag

Miközben Magyarország nemrég „bevállalta” a 2017-es vizes világbajnokság megrendezését, sőt a Magyar Olimpiai Bizottság már a 2024-es nyári olimpiai játékok budapesti pályázatát készíti elő, tömegbázisát tekintve a hazai sportmozgalom a leggyengébbek közé látszik tartozni az EU-ban. A versenysport utánpótlási bázisát (is) garantálni hivatott sportegyesületekben idehaza a lakosságnak mindössze az 5 százaléka tömörül, ugyanez az arány Horvátországban például 10, Csehországban és Nagy-Britanniában 11-11, Ausztriában 13, Svédországban 22, Németországban 24, Hollandiában pedig 27 százalék. A szerény hazai mutatónál csak a román (1 százalék), a bolgár (2), a lengyel (3) és a portugál (4) adat volt alacsonyabb – derül ki az EU által finanszírozott, 2013 novemberében és decemberében folytatott vizsgálatból. Az egészségügyi és fitneszközpontokban tartott rekreációs tréningeket Magyarországon ugyancsak kevesebben látogatják, mint a legtöbb uniós államban. A szóban forgó centrumokba nálunk az emberek 4 százaléka jár. Az uniós átlag ezzel szemben 11 százalék, ami nem utolsósorban a cseh (12 százalék), a német (14), a brit (18), a dán (25) és a svéd (33) adatoknak tulajdonítható. A fitnesz-, a body buildinges és más hasonló központok népszerűsége a többi nyugat-európai államhoz képest meglehetősen alacsony egyébként Franciaországban (4 százalék) és Olaszországban (6) is, az egykori keleti blokk tagjai közül Lettországban pedig mindössze 3, Bulgáriában 2, Litvániában 1 százalék. A sokszor egy–másfél évszázados múltra visszatekintő sportegyesületek az uniós tagállamok felében ma már kevésbé népszerűek, mint a távolról sem ennyire patinás testépítő- és egyéb központok. A teljes képhez hozzátartozik azonban az is, hogy az egyéb keretek közt sportolók számát is tekintetbe véve – pontosabban: az összes rendszeres testgyakorló népességen belüli aránya alapján – Magyarország ma már nem az utolsók közé tartozik az EU-ban, hanem éppenséggel az élmezőnybe. Idehaza ugyanis a népesség 15 százaléka sportol hetente átlagosan legalább öt napot. Ennél nagyobb efféle aktivitást az unióban csak az írek (16 százalék) tanúsítanak. Magyarország előkelő helyezése nyilvánvalóan a mindennapos iskolai testnevelés 2012-ben indult fokozatos bevezetésével függ össze. A köznevelési törvény alapján a jelenlegi tanévben már az 1–3., az 5–7., és a 9–11. osztályosoknak is valamennyi tanítási napon van tornaórájuk. Jövőre pedig minden általános és középiskolás diáknak tartanak hétfőtől péntekig testnevelési foglalkozást. Részleges mentességet csak a versenyszerűen sportolók és a diáksportköri tagok kaphatnak, ők a heti 5 órából kettőt „válthatnak meg” a tanórán kívüli tevékenységükkel.