Magdalena Ogórek: a lengyel baloldal zsákbamacskája

  • HVG

Már azt is sikernek tekintené a posztkommunista Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD), ha a jelöltje, Magdalena Ogórek a május 10-ei elnökválasztáson elcsípné a harmadik helyet. A 2001-ben még a szavazatok 41 százalékával kormányra került, ám négy évvel később, korrupciós botrányok súlya alatt megroppant párt a jobboldal uralta lengyel politika marginális szereplőjévé vált, és sokat már nem kockáztatva meglepőt húzott, amikor az év elején a 36 éves Ogóreket küldte harcba az államfői posztért. Vannak, akik a veterán pártvezér, a rendszerváltás előtt a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának titkári posztján is megfordult egykori kormányfő, Leszek Miller túlélésre törekvő kamarillapolitikáját sejtik a háttérben. Ogórek személye mindenesetre színt vitt a férfiak uralta kampányba, ám feltűnő politikai tapasztalatlansága miatt az újságírók – akikkel nemigen állt szóba – inkább foglalkoztak a hosszú szőke haja és modellalkata miatt „Barbie-jelöltként” is emlegetett nő külsejével, s tréfálkoztak azon, hogy a nevének jelentése uborka.

Az 1979-ben a sziléziai Rybnikben született lány 13 éves volt, amikor az anyja meghalt, s utána bányász apja nevelte. 1998-ban a sziléziai régió szépségkirálynőjévé választották, 2002-ben történészi diplomát szerzett az Opolei Egyetemen, majd Varsóban az európai integrációról folytatott tanulmányokat. A fővárosban meghallgatásokra járt, és több tévésorozatban is apróbb szerepekhez jutott, amikből el tudta tartani magát: volt titkárnő, ápolónő, újságíró és benzinkutas is szappanoperákban és vígjátékokban. A Newsweek lengyel kiadásának kutakodása szerint karrierjének indulása is a tévéhez köthető. A TVP állami televízió kívánságokat teljesítő műsorába jelentkezve azt a vágyát fogalmazta meg, hogy szívesen találkozna Józef Oleksyvel, aki 2004-ben a Miller-kormány belügyminisztere volt. A megszervezett közös vacsora alatt bevallotta, hogy a tárcánál szeretne dolgozni, és állást is kapott. Oleksy utódja, Ryszard Kalisz viszont azt állítja, ő vitte a minisztériumhoz a korábban a kormányfői kancellárián gyakornokoskodó szépséget.

A belügyminisztériumban szerelembe esett közvetlen főnökével, az európai integrációs és nemzetközi együttműködési igazgatóságot vezető, nála 14 évvel idősebb Piotr Mochnaczewskivel, akitől 2005-ben lánya született. Az egyháztörténettel foglalkozó Ogórek 2009-ben doktori címet szerzett, disszertációja – amihez a Vatikán könyvtárában is kutatott – a XII. századi valdensek, illetve a németalföldi női vallási mozgalom, a beginák üldöztetéséről, eretneknek nyilvánításáról szólt. Dolgozott az SLD párti államfő, Aleksander Kwasniewski kancelláriáján, majd 2008-ban az akkori pártvezér Grzegorz Napieralski – Miller ádáz ellenfele – titkárságán tűnt fel. Munkatársai szerint zokon vette, hogy a doktorátusa ellenére csak fénymásolt, telefonokra és e-mailekre válaszolt, valamint főnöke előjegyzési naptárát tartotta rendben, és néha hot dogért szalajtották. A 2011-es választáson az SLD jelöltjeként sikertelenül próbált képviselői mandátumot szerezni, majd 2012-től a Lengyel Nemzeti Bankban dolgozott, ahol a belső újság szerkesztését és a tájékoztató filmek elkészíttetését bízták rá.

A lengyelországi templomos lovagokról könyvet írt, rendszeresen szerepelt a lengyel sajtóban kommentátorként vallási ügyekben, s hívő katolikusként minden vasárnap misére jár. A magát világi pártnak tartó SLD tagsága nemcsak azon ütközött meg, hogy a művi terhességmegszakítást elítélő Ogórek nyilvánosan kiállt Bogdan Chazan professzor mellett, aki kórházigazgatóként arra törekedett, hogy lebeszélje a terhes nőket az abortuszról, hanem azon is, hogy hivatalos jelöltjük egyre többet hangoztatta katolicizmusát. Majd a kampány hajrájában vakmerő kanyarral kijelentette: nem hajlandó dicsérően szólni az egykori kommunistákról – belőlük még sok akad az SLD soraiban –, akik 1981-ben bevezették a hadiállapotot. Azzal sem szerzett sok szavazót a Kreml terjeszkedését Európában a legélesebben bíráló Lengyelországban, amikor kijelentette: Oroszországot nem lehet első számú ellenségnek tekinteni, s ha megválasztják, szívesen szóba áll Vlagyimir Putyinnal. Miller alighanem a kampány végére rájött, hogy a fiatalítás jelszavát hangoztatva bakot lőtt, és az elnökválasztás aligha erősíti meg pártja és az ő pozícióját az őszre várt parlamenti választás előtt.

Hozzászólások