HVG, 2015. május 30.
Szent-Iványi Istvánnal „kapcsolatban már elfogyott a jóhiszeműség”... nem hiszem, hogy „a közös értékekből bármit is tiszteletben tartana, ha politikai érdekei mást kívánnak”. Szent-Iványi István tudomásom szerint ez év januárjáig volt Magyarország szlovéniai nagykövete, és képviselte azt a rezsimet, amelyet most a HVG lapjain kritizál. Teszi ezt súlytalanul, hiteltelenül és hamisan. Ha emlékezetem nem csal, még nagykövet kollégáit is megelőzve sietett hitet tenni az Orbán-rezsim külpolitikája mellett, amikor még a Fideszből jöttek is hallgattak és húzódoztak. Hagyjuk most a részleteket és a szófacsarást, hogy itt most csak Orbánról és az EU-ról van szó, hogy ez egzakt elemzés akarna lenni, nem több, balliberális kirakat-füstölgés, és van benne rendszer. Különösképpen hagyjuk a felmentő hivatkozásokat a karrierdiplomáciára. Helyretette volna, azaz igaz kontextusba emelte (süllyesztette) volna ezt az írást és szerzőjét a „külpolitikai szakértő” megjelölés mellett a „Magyarország nagykövete Ljubljanában, 2010–2015” megtisztelő cím feltüntetése. Nem részletkérdésről van szó, hanem pontosan azokról a csúsztatásokról, mismásolásokról, elhallgatásokról, amelyek hiteltelenné és impotenssé tesznek sokakat az ország úgynevezett gondolkodó felén. Nem a categoricus imperativust várom el a HVG-től, Szent-Iványi Istvántól pedig már régen nem, csak a minimális korrektséget, és tegyük hozzá: a jó ízlést. Mert tőle ez a „vélemény” is „újabb dokumentumot állít ki rólunk, minden kétséget kizáróan kedvezőtlen bizonyítványt”.
Epilógus: Zamárdi, CBA, 2015. május 22.: „– Van HVG-jük? – Már nincs. Azt az egyet, amelyet rendelni szoktunk, a zsidó háziorvos már elvitte. 168 órát pedig központi utasításra nem rendeltünk. Nem lenne helyénvaló politikailag.” Zeitgeist. Itt élünk.
BOBVOS MARIANNA
(BUDAPEST)
