HVG, 2015. július 18.
Hasonlóan lapjuk onkológiai szakértőjének korábbi írásához, a mostani cikk is igen szomorú képet fest a magyarországi onkológiai ellátás helyzetéről. A szerző is elismeri az utolsó bekezdésben, hogy itt elsősorban „gondolatébresztő provokációról” van szó. Mi is annak tartjuk. Bár több észrevétele helytálló, több tévedés mellett következtetéseinek összessége nem tükrözi a magyar onkológia helyzetét. Szomorú, hogy a – helyesen – magasnak leírt betegség-előfordulási adatoknak megfelelően sok beteg és hozzátartozó is olvassa ezt a sarkalatos helyzetképet, és adott esetben teljesen elveszti a bizalmát az ellátórendszerben. A következmény pedig a hivatalos orvoslástól való elfordulás, az egészségüggyel szembeni indulatok növekedése, továbbá a hatástalan alternatív gyógymódok keresése, fölösleges külföldi kezelések igénye és többnyire nem előremutató, de igen költséges vizsgálatok elvégeztetése. Pedig, ahogy a cikk is utal rá, a magyarországi onkológiai rendszer komoly fejlesztés alatt áll, az itt dolgozók munkája sokszor emberfeletti, a szakmai minőségbiztosítás hosszú évek óta példaértékű, és összességében a közép-európai összehasonlítás kedvező. Ami a legfontosabb: az orvosi ellátás eredményeként a betegek 60 százaléka véglegesen meggyógyul, és sokszor reménytelen, áttétes esetekben is éveket tudunk biztosítani betegeinknek. Az eredmények egyik záloga a megfelelő orvos-beteg kapcsolat, a kölcsönös bizalom és az orvosi hitelesség. Mindezek – akár építő jellegűnek önvéleményezett – rombolása semmiképpen nem elfogadható.
KÁSLER MIKLÓS
AZ ONKOLÓGIA ÉS SUGÁRTERÁPIA TAGOZAT ELNÖKE (BUDAPEST),
MANGEL LÁSZLÓ
A TAGOZAT TAGJA (PÉCS),
CSEJTEI ANDRÁS
A TAGOZAT TAGJA (SZOMBATHELY),
