Különös ajánlatot tett Kelet-Timor a decemberi párizsi klímacsúcs elnökének, a 69 éves Laurent Fabius francia külügyminiszternek. Az indonéz szigetvilághoz tartozó kis állam bedobta, ha a veterán szocialista politikus tető alá hozza a 195 ország között a földi civilizáció számára létkérdésnek tartott alkut, jelölni fogja őt a 2016-os Nobel-békedíjra. A természetért rajongó, ám külügyminiszterré történt kinevezésekor, 2012 májusában a klímapolitikáról vajmi keveset tudó Fabiusnak végül sikerült olyan egyezséget összehoznia, amit minden résztvevő aláírt.
Fabius több mint négy évtizede tartó politikai pályafutása nem tűnik ennyire sikeresnek, abban hullámhegyek és -völgyek váltották egymást. Az askenázi zsidó felmenőjű, a második világháború idején katolikus hitre tért családból származó apja, André és anyja, az amerikai katolikus Louise Strasburger-Mortimer aligha szánták politikusnak, pláne szocialistának három gyerekük közül másodszülött fiukat. A családi régiségkereskedést apai nagyapja alapította, akit a XX. század első harmada egyik legjelentősebb műgyűjtőjének tartottak. A céget a brit Sotheby's aukciósház 2011-ben 9,6 millió euróért vette meg. Fabius elit egyetemekre járt: első diplomáját az École Normale Supérieure tanárképző főiskolán szerezte, majd elvégezte az École Nationale d'Administration közigazgatási elitképzőt is.
Pályafutását az igazságszolgáltatás csúcstestületében, az Államtanácsban kezdte előadóként, és 28 évesen lépett be az akkor már Francois Mitterrand vezette Szocialista Pártba, négy év múltán nemzetgyűlési képviselővé választották, mandátumát azóta is őrzi. Mitterrand felfigyelt a céltudatos fiatalemberre, majd az 1981-es államfővé választása után bevette a kormányába, és a költségvetési tárcát osztotta rá. Fabius rövid időre ipari és kutatási miniszterként is kipróbálhatta magát, mígnem Mitterrand 1984-ben, 37 évesen az ötödik köztársaság legfiatalabb kormányfőjének tette meg.
A politikájában a korábbi szocialista felfogással szakító, a piacgazdaság alapelveit elfogadó Fabius a költségvetési szigor szem előtt tartása mellett erősítette a szociális hálót és a családtámogatási rendszert, a rekordszintű munkanélküliség enyhítésére munkahelyteremtő programokat indított, növelte az oktatásra fordított kiadásokat. A gazdasági válságot azonban még ezek az intézkedések sem enyhítették, végül a másfél év utáni parlamenti választást elvesztette, és a Jacques Chirac vezette gaulle-isták alakíthattak kormányt. Fabius miniszterelnökségére esett a Greenpeace-botrány: a Csendes-óceán térségében tervezett francia nukleáris kísérleti robbantás miatt tiltakozó környezetvédelmi szervezet helyszínre tartó hajóját, a Rainbow Warriort a francia titkosszolgálat – mint később kiderült, Mitterrand tudtával – az új-zélandi Auckland kikötőjében elsüllyesztette. A több halálos áldozatot követelő akciót Fabius azzal a megjegyzéssel intézte el: „Az igazság kegyetlen.” Jóval később, 1991-ben derült ki a kormányzása idejére tehető másik botrány, amikor több betegnek az orvosok tudtával HIV-fertőzött vért adtak. Emiatt a mentelmi jogáról lemondott Fabius többekkel együtt bíróság elé is került, de nem ítélték el.
Az első feleségétől, két fiának anyjától, Francoise Castro producertől 1981-ben elvált Fabius kissé parkolópályára került: 1988-tól közel négy, majd 1997-től csaknem három évig töltötte be a házelnöki posztot, és időközben rövid ideig a szocialista párt vezetését is rábízták. Kormányzati pozíciót csak 2000-ben szerzett újra, Lionel Jospin kabinetjében gazdasági csúcsminiszterré nevezték ki, de a 2002-es elnökválasztáson leszerepelt Jospin visszavonulásával ő is kikerült a kormányból. Francois Hollande-tól kapott újabb lehetőséget, aki a 2012-es államfővé választását követően a külügy vezetését osztotta rá. Akkoriban, a legjobban keresőkre kivetni tervezett 75 százalékos jövedelemadó-kulcs kapcsán úgy fogalmazott: „nem szeretem a gazdagokat”. Aztán kiderült, hogy ő a jelenlegi kormány egyik legtehetősebb tagja. A kormánytagok két évvel ezelőtti vagyonbevallásakor 6,3 millió euróról számolt be, amibe többek között egy párizsi lakás, két vidéki ingatlan és a Piasa francia aukciósházban lévő 42 százalékos részesedése tartozik. A fiatalabb, 32 éves, Thomas nevű fiával sok a gondja, mert az szerencsejáték-függő, ki van tiltva a francia kaszinókból, és be sem teheti a lábát az USA-ba, mert két éve 3,5 millió dollár értékben hamis csekkel fizetett Las Vegas-i kaszinókban.
