HVG, 2015. december 19.
Cikkükben a következőket írják: „A fő szabály egyébként egy kormányrendelet, e szerint a kivágott fák összesített törzsátmérőjét kell elérni, ha 50-nél többet, és a törzsátmérő másfélszeresét, ha 50 egyednél kevesebbet vágnak ki. (...) A fa tényleges értékét mutató lombkorona figyelembevételével tízszer-hússzor ennyi pótlás lenne indokolt, csakhogy a természeti örökséget továbbra is elavult módszerrel »védik« a rendeletek.” A „védik” szót valóban idézőjelbe kell tenni, hiszen a fakivágásokkal kapcsolatban hozzánk érkező nagyszámú lakossági panasz azt mutatja, hogy a jelenlegi jogszabályok nem alkalmasak a fák megóvására. A Levegő Munkacsoport két évtizede rendszeresen javasolja a vonatkozó jogszabályok szigorítását. 2008-ban neves kertészeti szakemberek és jogászok közreműködésével törvényjavaslatot dolgoztunk ki, amely elnyerte az akkori környezetvédelmi tárca illetékeseinek egyetértő támogatását is. A javaslatból sokszori próbálkozásunk ellenére sem lett azonban jogszabály. Éppen ennek ellenkezője történik: mint a cikkből is kiderül, egy-egy beruházás „elősegítése” céljából törvénnyel teszik lehetővé, hogy még az igen gyenge kormányrendelet előírásait se kelljen betartani. Ennél talán még rosszabb – amire szintén láttunk példát –, hogy még törvény sem kell, egyszerűen nem tartják be a rendeletet, és ennek semmiféle következménye nincs. Egyúttal szeretnénk megjegyezni, hogy nem a kormányrendelet rendelkezik a pótlás mértékéről. A fakivágások kompenzációját a települések helyi rendeletei írják elő, és tapasztalataink szerint ebben a tekintetben meglehetősen nagy különbségek vannak egyes önkormányzatok között.
LUKÁCS ANDRÁS
A LEVEGŐ MUNKACSOPORT ELNÖKE (BUDAPEST)
