Még sohasem összpontosult akkora hatalom egy fiatal szaúdi herceg kezében, mint amilyet az egy éve üstökösszerűen felbukkant Mohamed bin Szalmán magának szerzett. Szalmán király 31 éves fia a második a trónöröklési rangsorban, de pozíciói révén a védelemtől az udvartartáson át a gazdaságig meghatározó irányítóvá vált. Egyesek szerint reformer, aki hatalmas elánnal fenekestül fordítaná fel Szaúd-Arábia rendkívül konzervatív társadalmát, hogy elkerülje a monarchia összeomlását. Mások szerint veszélyes vezető, aki meggondolatlan hevességgel szerencsejátékot űz a politikából, ahogy azt az Iránhoz fűződő kapcsolatok hirtelen megszakítása mutatta.
Tettvágyát a Dzsiddában született arisztokrata már gyermekként is megmutatta. Alig múlt 12 éves, amikor a Rijád tartomány kormányzójává kinevezett apja találkozóinak rendszeres résztvevőjévé vált, és így belülről figyelhette meg a világ egyik legzártabb abszolút monarchiájának ügyeit. Ugyancsak tizenéves volt, amikor részvényekkel és ingatlanokkal kezdett kereskedni, de többször is slamasztikába került, hogy aztán apja mentse ki. Testvéreivel és a család több hercegével ellentétben nem ment külföldre tanulni, Rijádban járt középiskolába, ahol állítólag az évfolyam legjobb tíz diákja között végzett. A fővárosi Szaúd Király Egyetemen szerzett jogi diplomát, mégpedig a második legjobb eredménnyel. Ismerői komoly, megfontolt fiatalemberként jellemezték, aki nem dohányzik, nem iszik, és nem maradozott ki esténként.
Először az üzleti életbe vetette bele magát, majd 2009-ben, 24 évesen apja politikai tanácsadója lett. Sorra szerezte a címeket, alapítványok élén emberbaráti és a fiatalok életét segítő kezdeményezéseket tett. Az ifjú herceg 2013-ban a trónörökössé avanzsált apja udvartartásának vezetője lett, majd bekerült a kormányba is. Akkortájt már minden bennfentes tudta, hogy rajta keresztül vezet a hivatali út az apjához. Bár állítólag hatalmas vagyont halmozott fel, nem elsősorban a pénz, hanem a hatalom mozgatja.
A szaúdiak és a világ előtt csak tavaly januárban lett ismert, amikor Abdullah király halála után apja elfoglalhatta a trónt, és tőle a herceg megörökölte a hatalmas költségvetéssel működő védelmi minisztérium vezetését, egyúttal pedig a királyi udvar vezetőjévé nevezték ki. Szalmán király az uralkodásának kezdete óta támaszkodik kedvenc fiára, hiszen úgy hírlik, ő demenciában szenved, és csak napi pár órán át képes koncentrálni. A herceg a gazdaságpolitikáért felelős új tanács feje lett, közvetlen ellenőrzése alá került a királyság befektetési alapja és a Saudi Aramco állami olajmonopólium, a világ talán legértékesebb vállalata. Mindezek tetejébe a király felborította az öröklési rendet, és Mohamed bin Szalmán trónörökös-helyettessé lépett elő.
Sokan arroganciával vádolják, a pletykákkal teli dinasztia berkeiből származó híresztelések alapján erőszakos is. Sőt egy név nélkül nyilatkozó herceg szerint pszichotrop gyógyszert szed, ráadásul még kábítószerfüggő és -kereskedő is lenne. A többezres Szaúd-házon belül nyilvánvalóan nem nézik jó szemmel, hogy a család egyik ága ekkora hatalomra tegyen szert.
A herceg azonban népszerű, főleg a fiatalok körében, hiszen tabukat döntöget. Első, a londoni The Economistnak januárban adott interjújában például – utalva a koncertek, mozik tiltására – „időtöltési válságról” beszélt, hozzátéve: még saját gyermekeinek is „hiányoznak dolgok”. Támogatásáról biztosította a nők munkába állását, de nem foglalt állást arról, hogy fel kellene-e oldani a rájuk vonatkozó autóvezetési tilalmat, nyilvánvalóan nem akarva magára haragítani a vahabita vallási vezetést. De forradalmi terveket jelentett be a gazdaságban állami támogatások megszüntetésével, új adókkal, privatizációval, a Saudi Aramco tőzsdére vitelével, mintha csak azt üzenné: vége az olajkorszaknak, az ingyenpénznek.
A külpolitikában azonban óvatlanabbnak, a BDN német hírszerzés szerint destabilizálónak bizonyult, fejest ugorva a jemeni polgárháborúba, és kiélezve a feszültséget a rivális Iránnal. Politikai liberalizációról, az állam és az uralkodócsalád költségvetésének homályos összefonódásáról, illetve annak megszüntetéséről azonban eddig egy szót sem szólt. Pedig az állítólag a dupla vagy semmi elve alapján hazardírozni szerető herceg úgy beszél, mint aki meghatározhatja majd, milyen legyen a királyság egy évtized múlva.
