HVG Konferencia
HVG Konferencia

Azt mondják, az idő pénz - de ez nem igaz! Az idő sokkal fontosabb, mint a pénz, mert napról napra egyre kevesebb van belőle. Miért érezzük úgy évről évre, hogy olyan, mintha egyre gyorsabban telne az idő? Milyen módon lassíthatjuk le az idő rohanását, ha közben mi magunk is rohanunk? - Vendégszerzőnk Geszvein Erika tanácsadó pszichológus válaszol.

Két pszichológus, Philip Zimbardo és John Boyd harminc évig kutatta az időt, és azt, ki hogyan éli meg a múlását. Azt találták, hogy hozzáállásunk az időhöz tudattalanul befolyásolja a gondolkodásunkat és azon keresztül a viselkedésünket. Szerintük nem csak három idősíkról, a múltról, a jelenről és a jövőről szükséges beszélnünk.  A szubjektív időérzékelésünk komplex időperspektívát alakít ki bennünk, ami kulcsszerepet játszik a döntéseinknél.

A múltat, a jelent és a jövőt eltérő módon éljük meg, attól függően, hogy milyen az időfelfogásunk. Másként dönt az, aki a múlt tapasztalatai alapján mérlegel, másként az, akinek az a legfontosabb, hogy kiélvezze a jelent, és más elhatározásra jut az, aki hajlamos áldozatokat hozni a jövője érdekében.

Végezzünk el egy gyors tesztet! Az alábbiakból önre melyik állítások igazak leginkább?

  1. Szeretek nosztalgiázni, a régi dolgokon merengeni. (MP)
  2. Vannak céljaim, amiket el akarok érni.  (JÖ)
  3. Fájdalmas a múltamra gondolni. Eszembe szokott jutni, mi mindent tehettem volna másként. (MN)
  4. Igyekszem kihozni minden napból a maximumot. (JH)
  5. Értelmetlen aggódni a jövő miatt, mivel úgysem tudunk változtatni rajta. Annyira megváltozott a világ, hogy már nem lehet előre megtervezni a jövőt. (JF)

Zimbardo és kutatócsoportja öt időhöz való hozzáállást különít el: a múltnegatív, a múltpozitív, a jelenfatalista, a jelenhedonista és a jövőorientált hozzáállást.

Múltpozitívaknak (a tesztben MP) nevezi azokat az embereket, akik szeretnek nosztalgiázni, és a régi szép időket emlegetni, akiknek a számára a múlt inkább jó emlékekkel van tele. Ők azok, akik – ha a gyermekkorukra gondolnak – visszavágynak, a régi illatok, tárgyak, hobbik puszta gondolata is jókedvet okoz a számukra. Ezzel szemben a múltnegatív felfogásúak (NM) a múltból inkább a rosszra emlékeznek, vagy azokra a jó dolgokra, melyeket elmulasztottak. A fájdalmas, régi élményekre gondolva újra szomorúvá válnak, és állandóan összehasonlítják a jelent a múlttal. Úgy érzik, a múltban sok sérelem érte őket, és hogy a dolgok ritkán alakulnak a várakozásaik szerint.

A jelenfatalista (JF) időperspektívájúak azok, akik úgy érzik, van ugyan némi lehetőségük befolyásolni az életüket, de ez a játéktér a sors, a karma, isten terve miatt behatárolt. Szerintük értelmetlen aggódni a jövőn, úgyis annyit változik a világ, mire odaérünk, hogy felesleges lesz minden jelenbéli igyekezetünk a megváltoztatására. A jelenhedonisták (JH) viszont a mának élnek. Mindent megtesznek, hogy kiélvezzék a jelent, spontán döntenek, nem ritkán hirtelen ötlettől vezérelve cselekszenek, és a legfontosabb a számukra, hogy az életük tele legyen izgalommal.

A jövőorientált (JÖ) emberek hajlamosak feláldozni a jelent a jövőért. Ők azok, akik gyakran hangoztatják, hogy majd ha felépült a házuk, ha meglesz az előléptetés, ha az új kocsi, akkor több időt töltenek a családdal… De ez a majd többnyire sosem jön el. Minden reggel megtervezik a napot, beosztják a feladatokat, és újabb és újabb célokat tűznek ki.

Létezik ideális állapot?

Az optimális kombináció az, ha képesek vagyunk a múltból a sikereinkre emlékezni (múltpozitív hozzáállás), nem túl görcsösen tervezni a jövőt (mérsékelt jövőorientáció), a jelen örömeit pedig mérsékelt jelenhedonizmussal megélni. Amint a szerzőpáros fogalmaz, a jövőorientáció szárnyakat, a múltpozitivitás gyökereket, a jelenhedonizmus pedig energiát ad. Így lehet harmonikus az időhöz való viszonyunk.

A tesztünk csak egy kis ízelítő abból a kérdőívből, amelyet Zimbardóék kifejlesztettek az időorientáció mérésére, és amit az Időparadoxon című könyvükben részletesen be is mutatnak. Az eredmény segíthet megérteni, miért érezzük magunkat állandóan időzavarban, és utat mutat, hogy miként alakítsuk optimálisan viszonyulásunkat az időhöz.

A HVG Restart 2019 konferenciáján az Énidő – A saját szabadságunk megélése című előadásomban bemutatok néhány olyan konkrét pszichológiai technikát, amelyekkel javíthatunk az időhöz való viszonyulásunkon, hogy harmonikusabban élhessük meg a jelent, belső békével gondolhassunk a jövőre és jó szívvel emlékezhessünk a múltra.

 szerző: Geszvein Erika tanácsadó pszichológus, relaxáció-terapeuta



Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Szemináriumok & Konferenciák közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.