1. ’Aki 50 éves koráig nem futott be, annak már úgyis mindegy.’
Lehet ilyesmit állítani, maximum az embernek nem lesz igaza. Ugyanis ha kicsit is szétnézünk a világban, azonnal számtalan olyan nő történetével találkozhatunk, akik 50 felett lettek elképesztően gazdagok és sikeresek. Mind közül talán a gasztronómia koronázatlan királynőjeként is emlegetett amerikai Julia Child példája a legemblematikusabb, aki reklámszakmai karrierjére koncentrálva évtizedekig nem vett fakanalat a kezébe, majd férjét franciaországi kiküldetésére követve beiratkozott egy párizsi főzőiskolába, ahol megvilágosodott (ezek az ő szavai), és épp betöltötte az ötvenet, mikor 734 oldalas Mastering the Art of French Cooking című szakácskönyv-enciklopédiája megjelent. Child hamarosan a francia konyhaművészet szakértőjeként sikeres üzletasszonnyá, világhírű séffé, egyben befolyásos médiaszemélyiséggé vált.
Persze mindez nem zajlott egyik napról a másikra: Child is keményen megdolgozott a sikerért – többek között ezt az utat mutatja be a Julie & Julia - Két nő, egy recept című, szórakoztató, Hollywood-i vígjáték Meryl Streep-pel és Amy Adams-szel a főszerepben. Ugyanakkor szintén teljes joggal lehetne nagyjátékfilmet forgatni például Mariah Carey, Jennifer Lopez, Victoria Beckham, Sharon Stone, Uma Thurman és Halle Berry kedvenc esküvői-, továbbá estélyiruha-tervezőjéről, Vera Wangról, aki műkorcsolyázóból lett a Vogue újságírója, majd Ralph Lauren munkatársa, akitől 41 évesen kilépve belevágott saját divattervezői karrierjébe. A jelenleg 68 éves Wang a sokadik sikeres projekt után még 62 évesen is új, saját ruhamárkát alapított, mert ahol ennyire sikeresen fut a szekér, ott a vásárlóknak újabb és újabb nagy dobások kellenek.
2. ’A jövő a fiataloké, 50 felett a munkaerőpiacon már nem kellek senkinek.’
Némi részigazságot fellelhetünk a keserű megállapításban, mert az 50 feletti korosztály tagjai – férfiak és nők egyaránt –, valóban hátrányt szenvedhetnek azon pozíciók betöltése során, melyek csupán az utóbbi években jelentek meg a piacon. Jellemzően ilyenek a magas szintű számítógépes ismeretet igénylő munkakörök, vagy azok az állások, ahol több nyelv tárgyalási szintű ismerete is szükséges. Ezen túl az idősebbekkel szembeni előítéletek sem segítenek, miszerint lassabbak és rugalmatlanabbak azok, akik betöltötték az ötvenet. Kérdés, hogy ebben a cipőben járva megadjuk-e magunkat az előítéleteknek, és magunkévá tesszük a környezetünk felől érkező sztereotípiákat, vagy felvesszük a kesztyűt. Bár közhely, ám annál érvényesebb, hogy a sikeres karrierút elsősorban nem az életkortól függ, hanem a belső motivációtól, a tanulási hajlandóságtól, a bátorságtól, a nyitottságtól és a lehetőségek kereséséről.
3. ’Feladom, hiába vagyok jobb és tapasztaltabb, folyton egy fiatalabbat vesznek fel helyettem.’
Az eredendő optimizmuson túl azért ne legyenek illúzióink: Magyarországon a munkaadók sok esetben máig az említett sztereotípiák mentén döntenek, elég csak ellátogatnunk bármelyik álláshirdető oldalra: mindenütt „fiatalos csapatba” keresnek „lendületes munkavállalókat”, ezzel mintegy azt sugallva, hogy a 35 felettiek inkább ne is próbálkozzanak az álláskereséssel és a karrierváltással. A nők az anyaság és annak opciója miatt eleve szerényebb esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon, vagy pusztán azért, mert nő létükre kevésbé gondolják őket az adott szakterületen kompetensnek.
A jó hír az, hogy amennyiben életkorunk, nemünk, családi, illetve egészségi állapotunk, nemi identitásunk, vallási hovatartozásunk, esetleg világnézetünk miatt nem kapunk meg egy állást, lehetőségünk van arra, hogy panaszt nyújtsunk be az esélyegyenlőségért felelős állami szervnél, az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál. A tapasztalatok szerint a legtöbben az életkor miatti diszkrimináció miatt fordulnak a hatósághoz jogorvoslatért. Indokolt esetben a vizsgálat lefolytatása után per is indulhat a hátrányosan megkülönböztető munkaadó ellen.
4. ’50 felett már az állásinterjúig sem jutok el.’
Ha a magyar törvények szerint egy nőt vagy egy idősödő munkavállaló-jelöltet nem is lehet diszkriminálni, akkor sem állhat minden HR-es mellett hatósági jogszolga, aki megakadályozza, hogy az 53 éves, három nyelvvizsgával, két diplomával, és harminc év munkatapasztalattal rendelkező Judit életrajza gondolkodás nélkül a kukában landoljon. Persze ilyenkor sem kell csüggedni, mert a CV-t pár apró trükkel ügyesen át lehet alakítani. Például az életrajz terjedelme a karriertanácsadók szerint a rengeteg szakmai tapasztalat ellenére se haladja meg a 2 oldalt, a korábbi munkahelyek és pozíciók közül pedig érdemes lehet az utolsó 10 évet, és a széles körű élet- és munkatapasztalatot kiemelni, amivel a fiatalabb korosztály nem rendelkezik. Ezen túl az esélyeket az is nagyban növeli, amennyiben a legújabb trendnek megfelelően fiatalítjuk, aktualizáljuk, frissítjük az önéletrajzunkat.
5. ’50 felett úgyis már csak egy klimaxos nyanyának tartanak’
Ha hasonlóan sértő, sztereotip kijelentésekkel találkozunk, gyorsan kérjük ki magunknak, mert némi energia befektetéssel egy ötvenes nő könnyen a kijelentés élő ellenpéldája lehet. Egyfelől ma már a változókornak sem kell elviselhetetlen szenvedést okoznia, főleg nem egy kiegyensúlyozott, a mozgást és az egészséges étrendet is magába foglaló életvitellel. Amennyiben súlyosak a tünetek (hőhullámok, verejtékezés, idegesség, álmatlanság), a szakorvosok segítenek, enyhébb esetekben pedig nyugodtan rábízhatjuk magunkat a gyógynövényekre, vagy az ellenőrzött minőségű, gyógynövény alapú gyógyszerekre. Másfelől olyan nincs, hogy egy kornak nincsenek előnyei, például az ötvenes nők rengeteg élet- és munkatapasztalatukból fakadóan tipikusan nagy karriert futhatnak be a különböző tanácsadói, mentori, coachinggal kapcsolatos munkakörökben és pozíciókban.
Hirdetés
Változókor könnyedén, hormonmentesen!
Hőhullámok, alvászavar, labilis hangulat – a klimax jellegzetes panaszai ötből négy változókorú nő mindennapjait keseríthetik meg. A Remifemin Plus két gyógynövény együttes erejével enyhíti a klimax kellemetlen testi és lelki tüneteit.
Vény nélkül kapható gyógyszer
www.remifemin.hu/