Tulajdonképpen egész jól pörög a Suzuki Swift, az idén eladtak belőle több mint 1500 darabot. Lényegében úgy, hogy semmi komoly változás nem történt, 10 százalékkal mégis több ez, mint az előző év ugyanezen ideje alatt.

Már az aktuális modellgeneráció is négyéves, a ciklus felénél szokásos frissítés lényegi eleme annyi volt, hogy megjelent az összkerekes-változat, és az „egyhatos” Sport már ötajtósként is kapható. Ki is próbáltuk tavasszal. A többi modell legfontosabb változását egy fotóval elintézhettük volna, hogy ez itt az: a LED-nappali menetfény az alsó szoknyában és egy új alufelni, de nem lett volna elegáns. Ugyanis, amit ebből, a már nem friss modellgenerációból ki lehet hozni, az tényleg benne van egy ilyen GS felszereltségű Magyarországon gyártott autóban. Így aztán megérte a próbát.

Suzuki Swift 1.2 GS - galéria

D.P.

Az aktuális csúcs Swift elsőre a bőség zavara. 16 colos könnyűfém tárcsák, varrott, bőrhatású kormánykerék, hátul színezett üvegek, tempomat, digitklíma, ülésfűtés, fűtött tükrök, USB, ESP, kulcsnélküli indítás-bejutás és ezzel együtt teljesen megnyugtató minőségérzet mindenütt. Amikor mindezen túl vagyunk, jön az is, hogy mi hiányzik: a navigáció. Még az opciós felszerelések listában sincs gyári, csak utólagos, ezt már a következő generációnak kell majd pótolnia. Ehhez képest apróság, hogy a fedélzeti számítógép adatainak elérése macerás, és hogy a bekapcsolt világításra nincs egy visszajelző lámpa. Egyéb vonatkozásban talán nincs ember az országban, aki ne tudná milyen egy Swift. Két kisebb bőrönd állítva befér a csomagtérbe (211l) úgy, hogy a kalaptartót sem kell kivenni és hátul is el lehet férni 180-as magasságig. A gyereküléseket berakva sem fogjuk folyamatosan a hátunkban érezni a cipőorrokat.

A legendásan takarékos Suzuki-erőforrás sem okoz meglepetést, a fogyasztás 5,8 literre jött ki, viszonylag hosszú 700 kilométeres etapunkon. Mindez két felnőtt, két gyerek kombóval: javarészt autópályázással, egy kis mecseki hegyes-dombos kanyargással és a munkanapok városi araszolásával. Mi lenne, ha még a start&stop-rendszerre is lenne opció? Turbó nélkül tudná az öt litert?

Az 1242 köbcentis motorból a 94 lóerő gyorsan kiautózható, a 118 Nm-es nyomatékadatot mondjuk nem fogja a tulaj bőszen reklámozni. A vajpuha kuplunggal és ötgangos manuális váltóval szerelt hajtásban simán elférne a hatodik fokozat is mivel a 130-as sebességhatárnál 3700 felett jár a fordulatszám. Lévén szívómotor, ez a tartomány az, ahol minden fokozatban a leginkább elemében van az erőforrás. Sőt a nyomatékcsúcs közel 5000-es fordulatnál ébred. Egyébként a pörgős kis motor miatt, akár hangulatosan, a képességeinek határához közel is lehet autózni a Swifttel. Szerpentinen is ügyesen fordulgat és megbízhatóan stabil is a kocsi, alulkormányozottság sem jellemzi, persze ésszerű határok között. Az úthibákon, sem bántó felütés, sem más zaj vagy kellemetlen viselkedés nem mutatkozik.

D.P.

A Suzuki Swift ugyanakkor örök hitviták forrása az országban, pedig érdemes elismerni, hogy a kategória és a felvevőpiac szempontjából is értelmezhetően jó autó. Bár, a négymilliós árával nem ez lesz a legjobb ár/érték-arányú darab a kínálatban, de a Suzuki híres rugalmas árazásáról, valamint a fenntartása ennek is olcsó lesz, sőt akkor sem fogja megrokkantani a családi költségvetést, ha eljön a 100 ezres nagyszerviz ideje.