Az új Sportage fő erőssége a formaterv és az összeszerelési minőség, bár technikai megoldásaiban sem marad el az élvonaltól. Mindenesetre a Kia formatervezői merészen átrajzolták a 2010-ben megjelent elődmodellt.

Főként az elejét és a hátulját, amitől a kompakt suv még robusztusabb, a sok unalmas egyendizájntól eltérő külsőt nyert. Ennek nyomán a frontrészen magasra kerültek a lámpák, nagyobb lett a védjegyként tigrisorrnak nevezett hűtőmaszk, s a mokány hatást tovább fokozzák a nagy légbeömlők, valamint a korábbi Kia modellekből átemelt, jégkockákra emlékeztető, több kis ledes lámpából álló ködfényszórók (amelyek csak a legmagasabb felszereltségi, a GT-line kivitelben érhetők el). A görbületek, ívek és domborulatok ravaszul végigvonulnak az egész karosszérián, majd a széles C-oszlop után a farrész, köztük a diffúzoros lökhárító és a duplacsövű kipufogók ugyancsak sportos megjelentést sugallnak.

KIA Sportage - galéria

D.P.

A robusztusság azonban nemcsak külcsín, legalábbis a Kia-brosúra szerint a nagy szakítószilárdságú acélok korábbinál jóval nagyobb arányú alkalmazásának köszönhetően még merevebb lett karosszéria, és a nagyobb biztonságot egyebek közt egy sor vezetéstámogató technika is fokozza. Ezek közé tartozik az önműködő vészfékrendszer (AEB – automatic emergency braking), amely a radar alapú érzékelők segítségével észleli az ütközés vagy a gázolás veszélyét, és segít elkerülni a karambolt vagy legalábbis enyhíteni annak súlyosságát.

A sokféle veszélyelkerülő elektronikus rendszer, így a sávelhagyás-gátló, a sebességkorlátozásra figyelmeztető, az útviszonyoktól függően automatikusan lekapcsoló reflektor, vagy a tolatást megkönnyítő, mögöttes keresztirányú forgalom-felügyelő mind azt jelzik, hogy e korszerű megoldás már nemcsak a prémiumok kiváltsága: ha felárral is, de már a tömegautós Kiákban is megszerezhetők.

D.P.

Visszatérve a negyedik generációs Sportage-ra, az is szembeötlő vonás, hogy a kompakt méretek ellenére az utastér már-már nagyautósan tágas, ami jórészt az elődmodellhez képest megnövelt tengelytávnak, így elöl-hátul a nagyobb fej- és lábtérnek köszönhető. Az áttervezett első ülésekben még a termetes emberek is kényelmesen elterpeszkedhetnek, a hátul ülők komfortját pedig az növeli, hogy a háttámla az üléssor alsó oldalán lévő karral több fokozatban billenthető, sőt extraként fűthető is az üléssor.

Az 503 literes csomagtér egyik extra extrája, hogy ha kulccsal a zsebünkben megállunk az autó mögött, az elektromos mozgatású csomagtartó-ajtó magától kinyílik; e nyitóművelethez - több konkurens modellel szemben - már láblengetésre sincs szükség.

Gyökeresen áttervezték a műszerpultot is. A kapcsolók, beleértve a 8 colos érintőképernyőt, áttekinthetően sorakoznak, bár a kijelző alatti gombsor némi odafigyelést kíván. A két ülés közötti váltókar konzoljába került a parkoló automata, az autó hold funkció, a lejtmenet-vezérlő, a sport fokozat, a 4x4 üzemmód, valamint az elektromos kézifék kapcsolója. És még egy kis prémiumos ráadás: a váltókar előtti üregben még vezeték nélküli mobiltelefon-töltőt is kialakítottak.

D.P.

Az új Sportage-hoz többféle teljesítményű, két benzines és három dízel motor közül lehet válogatni. A mi tesztautónkban a most első ízben bevezetett – kizárólag a legmagasabb felszereltségi szinthez, a GT-line-hoz kínált – 1,6 literes közvetlen benzinbefecskendezéses turbómotor (1,6 T-GDI) dolgozott, amely a hétfokozatú duplakuplungos (DCT) sebességváltón át juttatja el mind a négy kerékhez 177 lóerős teljesítményét.

A márka ugyan e motor gyorsítóképességét, úgymond „kezesebb nyomatékkifejtését” és takarékosságát hangoztatja, de a kocsi teljesítményét távolról sem érzetük olyan kiugrónak. (Gyári adatok szerint a T-GDI 9,5 másodperec alatt gyorsul fel százra, a 265 Newtonméteres csúcsnyomatékát 1500-4500/perc fordulatszám-tartományban adja le.) Ehhez képest csalódáskeltő volt, hogy a közel másfél tonnás jármű a megadott, jóval kedvezőbb hivatalos értékek helyett, még vegyes ciklusban is inkább 10 litert fogyasztott, ami egy kompakt autó esetében meglehetősen drága mulatságnak tűnik.

Mindezzel együtt a Sportage menetkényelmére nem lehet panasz: a kocsi imbolygás nélkül kellemesen rugózik, a motor- és az útzaj még nagyobb sebességnél sem hallatszik be tolakodóan az utastérbe, a magasabb suv-felépítés és nem utolsó sorban a méretes, 19 colos kerekek jóvoltából a személyautóknál gyorsabb tempóban át lehet vele ugratni a városi „tankcsapdákon”, így a magasabb fekvőrendőrökön is.

D.P.

A kocsi ára 5,6 millió forint alatt startol, a csúcsfelszereltségű GT-line tesztautó viszont már meghaladja a 10 millió forintos szintet. Versenyképességét ezúttal is erősítik a márka bőkezű garanciális szolgáltatásai, mindenekelőtt a 7 évre vagy a 150 ezer kilométer futásteljesítményre szóló általános jótállás.

Figyelemreméltó, hogy a Sportage eladásaiban (370 db.) jócskán meghaladta a Datahouse adatai alapján, az idei első negyedévben, a konkurens testvér a Hyundai Tucson modellét is (219 db.), amely ugyancsak mostanában újult meg, és műszaki megoldásiban hajszálra ugyanazt kínálja, mint a Kia. Mindez azonban aligha zavarhatja a testvérversengést űző tulajt, elvégre a profit végül itt is közös kasszába folyik. Ráadásul mindez állandóan változik, hiszen áprilisban már Tucsonból fogyott mintegy ötvennel több. Hosszú távon aztán majd meglátjuk.