A II. világháború megnyerésében igen komoly szerepe volt egy apró amerikai négykerekűnek, az 1941-ben debütált Willys MB-nek, vagyis az eredeti Jeepnek. A gyakorlatilag minden terepjáró ősatyjának tekinthető, több százezres darabszámban készült amerikai járgány elsősorban kiváló terepjáró képességének, egyszerű felépítésének és megbízható működésének köszönhette népszerűségét, neve pedig az angol General Purpose (általános célú jármű) szavak rövidítéséből, a GP-ből eredeztethető. Ennek a katonai igáslónak a huszonegyedik századi kései leszármazottját ma bárki megvásárolhatja, és olyan helyeken autózhat vele, ahol a legtöbb divatos SUV már rég csörlőért kiált.

L.F:

A világ hetedik legnagyobb autógyártójaként jegyzett Fiat Chrysler Automobiles által forgalmazott Jeep Renegade egy valódi amerikai-olasz szerelemgyerek. Az autónak az eredeti Jeep vonalaira hajazó külcsínjét egy amerikai tervező vetette papírra, pontosabban monitorra, a gyártás azonban Dél-Olaszországban, Melfiben történik, és a végeredmény számos, Fiatokból már ismerős alkatrészt vonultat fel. A Fiat és a Chrysler 2014-ben bekövetkezett végleges összeborulásának eredményeképp a Fiat márka könnyebben terjeszkedhet az USA-ban, a Chrysler pedig modern kisméretű motorokat alkalmazhat, vagyis elvileg mindenki jól jár, remélhetőleg a vásárló is.

A Jeep Renegade külcsínje az eredeti Jeep formatervétől eltérően enyhén megosztóra sikeredett: van, akinek iszonyatosan bejön, és van, aki egyenesen undorodik tőle – középút nem nagyon van. Ahhoz viszont kétség sem férhet, hogy napjaink egyre unalmasabb és egyre egysíkúbb SUV-világába mindenképpen új színt hoz ez a jármű, és ez a konkrét tesztalanyunk esetében akár szó szerint is érthető. Az 1941-es előd és a 2016-os modell között a frontszekcióban fedezhető fel a legtöbb hasonlóság, vagyis adott a két darab méretes kör alakú fényszóró, melyek egy hetes osztású hűtőrácsot fognak közre. Ez a dizájnelem többek közt a hangszórók káváján és a belső visszapillantó tükör borításán is visszaköszön, és további apró figyelmesség, hogy nemcsak az ülések borítását, hanem még a középső könyöktámasz alsó részét is domborzatitérkép-minta díszíti.

L.F:

A múltidézésnek a hátsó fertályon is tanúi lehetünk, ugyanis az X mintázatú hátsólámpák formáját a régi katonai üzemanyagkannák ihlették, és sokat dob a dizájnon az első ajtókra került US Army-csillag. A négyszögletes kerékjárati ívekkel és sok fekete műanyag elemmel felvértezett Jeep Renegade a tesztre kapott kivitelben kis túlzással úgy néz ki, mint egy a gyerekszobákból ismerős Hot Wheels kisautó, csak éppen 1:1 méretben. Bár sokan esetleg nagy autónak gondolhatják, nem árt tisztázni, hogy a Renegade mindössze 4,23 méter hosszú, vagyis egy VW Tiguannál mintegy 20 centiméterrel rövidebb, de persze a 75 éves ősénél még így is sokkal méretesebb.

A vezetőülésben helyet foglalva, a valóságosnál nagyobb külméretűnek érezni a kocsit, mely elsősorban annak következménye, hogy az első szélvédő olyan messze van tőlünk, hogy az arra felcuppantott okostelefont csak erősen nyújtózkodva lehet elérni. Elöl minden irányban korrekt a rendelkezésre álló hely, ellenben a hátsó sorban már sokkal rosszabb a helyzet. Olyannyira, hogy egy babahordozó már éppen csak befér a középállásban lévő első ülések mögé. A csomagtartó is elég szűkös, viszont a mindössze 351 literes raktér előnye, hogy sík oldalfalakkal bír, a 60:40 arányban dönthető hátsó ülések révén pedig egyszerűen bővíthető.

L.F:

A bőrkormány remek fogású és korrekt visszajelzést biztosít az útról, a mögötte lévő kör alakú műszerek pedig egy nagyfelbontású, 7 colos kijelzőt fognak közre. Érdekesség, hogy ez a panel kicsit nagyobb méretű, mint a középkonzolon lévő 6,5 colos társa, ami persze már érintésérzékeny kivitelű. A TomTom navigációt ebben a kocsiban sem tudtuk megszeretni, "köszönhetően" a körülményes kezelhetőségnek és az elavult térképeknek, a Bluetooth kihangosító viszont remek szolgálatot tesz.

A 10 literes apró mélynyomót kapott hangrendszer a vártnál komolyabb produkciót ad elő, és többek közt USB-ről, illetve AUX-bemenetről is ellátható muzsikával. A kormány elején és hátoldalán lévő nyomógombok kényelmes vezérlési lehetőséget biztosítanak, azonban enyhén illúzióromboló, hogy ugyanezek a kezelőszervek találhatók a jelentősen olcsóbb Fiat Tipóban is. A tempomat, a sávfigyelő rendszer, a parkolássegítő és a tolatóradar természetesen nem hiányozhat a fedélzetről, ezen kívül tolatókamera, holttérfigyelő és keresztforgalom-figyelő is rendelhető a Renegade-be. Hasznos extra a hátsó ülések előtti 230 voltos töltőaljzat, illetve a csomagtartó falából kiszedhető spéci elemlámpát is csak dicsérni tudjuk.

L.F:

A kulcs nélküli indítórendszer Start gombjára rányomva azonnal életre kel a tesztautóban lévő 2 literes Multijet turbódízel motor, mely a maga 170 lóerős teljesítményével és 350 Nm-es nyomatékával meglepően fürge haladást tesz lehetővé. A 8,9 másodperces 0–100-as sprint és a 196 km/h-s végsebesség teljesen vállalható, azonban kár, hogy a motor csak minimális hangszigetelést kapott. Városban egyenesen zavaró az erőforrás kerregő hangja, illetve alapjáraton még a kormány is berezonál – szerencsére az automatikus motorleállítás funkció állóhelyzetben a segítségünkre siet. A gyártó 5,8 literes vegyes fogyasztást ígér, aminél mi 1 literrel többet mértünk, de a nem éppen áramvonalas karosszéria és a terepes jellemzők ismeretében még ez is teljesen vállalható érték. A tank 48 literes, a hatótáv tehát mintegy 700 kilométerre tehető.

A 215/60 R17-es terepgumikon guruló Renegade gördülési komfortja nem éppen személyautós, a felfüggesztés elég rázós, de ezek felett gyorsan szemet tudunk hunyni, ha megismerkedünk a kocsi remek terepjáró képességeivel. Az alapmodell 17,9, illetve 29,7 fokos első, illetve hátsó terepszöggel rendelkezik, azonban a hozzánk érkezett Trailhawk csúcsváltozat már 30, illetve 34 fokos értékekkel büszkélkedhet, ráadásul a hasmagassága is 2,5 centiméterrel magasabb. A 2570 milliméteres tengelytáv garanciát jelent arra, hogy még komolyabb bukkanókon sem akad fel a kocsi alja, ezen kívül pedig a 48 centiméteres gázlómélység mellett sem mehetünk el szó nélkül. Alaphelyzetben kétkerék-meghajtású, a lejtmenet vezérlővel is ellátott Renegade, mely gombnyomásra 4WD módba kapcsolható, ezenkívül pedig manuálisan választhatunk a következő üzemmódok között: hó, homok, sár és szikla.

L.F:

A fapados változathoz ötsebességes manuális váltó jár, egyes modellek hatsebesség manuális és hatsebességes duplakuplungos váltóval is rendelhetők, a Trailhawk változatban pedig már egy nem kevesebb, mint kilenc sebességi fokozatot számláló, tehát igen gyakran kapcsolgató, és ezáltal takarékos használatot biztosító váltómű található. Padlógáznál kicsit sokat gondolkodik a rendszer, de ezt leszámítva nagyon szerethető, a fordulatszámmérőn pedig nem piros szín, hanem egy kiadós sárfolt jelzi a felsőbb tartományt. A váltókulissza színes matt betétet kapott, csakúgy, mint a szélső szellőzőnyílások és a hangszórók, az anyósülésen ülő számára pedig még egy méretes majrévas is jutott a kesztyűtartó fölé. Érdekesség, hogy az anyósülés ülőlapja felhajtható, itt egy hasznos kis rakodóteret találhatunk.

A Jeep Renegade azok számára lehet ideális választás, akik egy a kompakt SUV konvenciókkal szakító, egyedi elgondolású valódi terepjáróra vágynak, és a nem túl nagy utastérrel, valamint a kompakt csomagtartóval meg tudnak békülni. Remek dolog az 5 évre vagy 100 ezer kilométerre szóló garancia, tesztautónk 11 millió forintos árát viszont sokalljuk, még akkor is, ha ez egy alaposan felextrázott abszolút csúcsváltozat. Jobb választás lehet a 140 lóerős dízelmodell, mely már 7,8 millió forint ellenében hazavihető, igaz csak hatsebességes manuális váltóval. A legolcsóbb kivitel 5,3 millió forintba kerül, és esetében egy 110 lóerős 1,6-os szívó benzinmotor hajtja az első kerekeket, mégpedig egy ötsebességes váltón keresztül.

Korábbi autós tesztjeinket ide kattintva találja. Még több tesztért lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.