Ez a magyar bábáskodás mellett született, több évtizedes környezetbarát jármű ma akár zöld rendszámot is kaphatna.
A Barkasról, pontosabban a Barkas B1000-ről a legtöbbünknek egy unalmas szükre kisbusz jut eszünkbe, mely összetéveszthetetlen kétütemű hangjával és elképesztő füstjével néhány évtizeddel ezelőtt a szocializmus egyik négy keréken guruló védjegye volt. Az NDK autóiparának ezen remekét 1961 és 1989 között mintegy 175 ezer példányban gyártották.
Az 1350 kilogramm tömegű, 4 ajtós és maximum 8 személyes jármű meghajtásáról egy 45 lóerős Wartburg motor gondoskodott, melyet azonban leleményes magyar fejlesztők egy sokkal "zöldebb" elektromotorra cseréltek.
Így született meg a lentebbi fotón is látható Elektro Barkas, mely az "elektromos hajtással a környezet védelméért" szlogen jegyében a Villamosipari Kutató Intézet berkein belül látta meg a napvilágot. Az első működőképes prototípust 1973-ban készítették el: a helyi szinten a környezetet egyetlen gramm CO2-vel sem szennyező jármű egy feltöltéssel mintegy 50 kilométeres távolságot tudott megtenni.
Némi üröm az örömben, hogy a jármű tömege a nehéz akkumulátorok miatt a duplájára nőtt, és az ily módon már 2700 kilogrammos Barkas-szal 1 tonna helyett már csak 500 kilogramm hasznos terhet lehetett szállítani. Az eredeti 100 helyett csupán 60-70 kilométer/órás maximális tempóra képes Elektro Barkas-ból 1975-ig mindössze tíz példány készült, és az autók a Magyar Posta szolgálatában álltak. De nem sokáig, ugyanis a gyakran meghibásodó speciális Barkasokat néhány évvel később leselejtezték.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
