Betondarabokból, megkövesedett műszálas ruhákból és sörösdobozokból, valamint mérhetetlen mennyiségű csirkecsontból kell majd a távoli jövő őslénykutatóinak következtetéseket levonniuk az emberiség XXI. századi civilizációjáról – állítja két brit paleobiológus. De mit tanulhatunk ma a fosszilizáció folyamatának megértéséből?
Az egykoron Magyarország területét is borító ősi tengerben különleges porcoshalak éltek, ezek maradványait vizsgálják. Tehéncápákat, tüskéscápákat, világítócápákat és kutyacápákat is találtak, melyek leszármazottai mai is megtalálhatók a tengerekben.
Nagy valószínűséggel az eddig vélttel ellentétben a tirannoszauruszok nem magányos ragadozók voltak, hanem a farkasokhoz hasonlóan csapatban vadászhattak egy új kutatás szerint.
Aki emlékszik arra, hogyan kerekedett felül nemrég a buta táblázatkezelő az okos genetikusokon, az meg sem lepődik, hogy most hasonló malőrbe futottak bele az őslénykutatók.
Az Alberta Egyetem kutatói még 1991-ben bukkantak Scottyra, de mostanáig dolgoztak azon, hogy mindent kiderítsenek róla.
A kék és a barna különböző árnyalataiban pompázó, foltos és pettyes tojása volt néhány dinoszaurusznak – derült ki a Nature című tudományos folyóiratban megjelent új tanulmányból, amely azt bizonyítja, hogy a színes tojás korántsem a modern madarak kivételes tulajdonsága, hanem már az őseiknek számító dinoszauruszok csoportjára is jellemző volt.
Milyen közös őse lehetett a Földet benépesítő számtalan madárfajnak? Hogyan festett a protomadár? Madarat tolláról. És a madárőst meg mijéről?
Az őslénykutatás egyik legnagyobb elméletét kérdőjelezte meg Jim Fassett. Az amerikai paleontológus új leletekkel tudja bizonyítani, hogy nem az összes dinoszaurusz halt ki a kréta földtörténeti időszak végén, adott hírt a meglepő kutatásról az Examiner.
