Nem szoborpark és nem is időutazás Bagó Bertalan rendezése. A Cserhalmi György által megformált ellentmondásos Lear király parancsuralmi rendszere és látványpolitizálása után semmi jó nem vár az országra: az új trónkövetelők csak a hatalmat akarják. A vak lojalitásért pedig drágán megfizet Gáspár Sándor Glostere.
Jelentem: utolértük az angolokat. Ha így megy tovább, mindjárt le is hagyjuk őket. Na jó, az angol századvégről beszélünk. A tizenhatodiknak a végéről. A Szkéné Színházban.
Diktatúrában is virul a színház – csak éppen másképp. Sütő András Az álomkommandó című darabjának a sorsa is mutatja, miről szól: a romániai Ceauşescu-diktatúráról. A mostani bemutatót a Pesti Színházban Szász János rendezte, és jó érezni a filmrendező „fekete-fehér” kéznyomát.
Holttestek hevernek egy fekete tömegsírban. Kilóg egy-egy testrész – és meg nem mondhatni, magyar vagy szerb fej, kar, láb... Fasiszta vagy partizán, férfi vagy nő, fiatal vagy öreg. Erre tessék gombot varrni: hangzatos lózungok, ünnepélyes „együttműködési” aláírások, szavazatmaximáló karnyújtás a határon túlra, leereszkedő buksisimogatás helyett a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a budapesti Katona József Színház közös előadást hozott létre; a Vöröst játsszák itt és ott, itteniek és ottaniak.
Érdemes felállni időnként a kényelmes színházi zsöllyéből: a független színházi játszóhelyek székei sem rosszak, a látnivaló pedig a kőszínházi fogyatkozás idején erősen fölfejlődött. A Szputnyik revüje – melyben egy elmegyógyintézet az országos mintavétel – egyenesen szórakoztató. Na jó, nem csak.
Pálmafa, koporsó alakú „nyithatós” mobiltelefon, óriási macskafej – ezek az alapelemei az Örkény Színházbéli, Zsótér Sándor rendezte Meggyeskert díszletének. És nem egy-két főszereplője van, hanem nagyjából egy tucat.
Ha Eszenyi Enikő a fővárosi közgyűlés döntése nyomán nem maradhat a Vígszínház élén, nem várható olyan mértékű szimpátiatüntetés, mint ami a Nemzeti Színház esetében kialakult – nyilatkozta Csáki Judit színikritikus, az Alföldi színházának öt évét feldolgozó könyv szerzője a Nol TV-nek.
A lassan színháztörténeti ikonként kezelt Alföldi Róbert szerint a Nemzeti Színháznak sikerült társadalmi lavinát elindítania, az emberek reagálnak a történtekre, van véleményük, aminek szeretnének hangot adni. A csütörtökön bemutatott Alföldi Színháza - Öt Nemzeti év című kötetből bepillanthatunk a június 30-án véget ért ötéves (színház)történet kulisszatitkaiba.
Závada Pál szerint is az átlagosnál nagyobb szerepe volt a homoszexualitásnak Alföldi Róbert színházában, de ő azt mondja: egy igazi huszonegyedik századi művészetfelfogással, merészséggel és tehetséggel bíró művésznek ebbe igenis bele kell mennie. Az író többek között erről is beszélt abban az interjúban, amelyet Csáki Juditnak adott az Alföldi Színháza – Öt nemzeti év című könyvében.
