szerző:
Csáki Judit
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Jelentem: utolértük az angolokat. Ha így megy tovább, mindjárt le is hagyjuk őket. Na jó, az angol századvégről beszélünk. A tizenhatodiknak a végéről. A Szkéné Színházban.

Ez Shakespeare kora persze, amikoris a szegény színháziaknak nagyon nehéz soruk volt. Olykor meg nagyon jó. És mivel Erzsébet, ez a nagy uralkodó jó sokáig ült az ő nehezen megszerzett trónján, amiért is meglehetős nagy árat fizetett egész életében, hát voltak neki ilyen meg olyan periódusai, vagyis hol szerette a színházat, hol meg nem annyira, és mindegyik periódusát törvények sokaságával kísérte.

Paul Foster meglehetősen vázlatos-levegős darabja – amely alig negyven éve született – meglehetős szabad kezet ad a színrevivőknek, és Szikszai Rémusz rendező és a Vádli Alkalmi Színházi Társulás csapata él is ezzel a szabadsággal: beleír és belejátszik az alapanyagba.

©

A színpad – függetleneknél vagyunk, a Szkénében – szinte üres; a legnagyobb díszletelem egy „hajtogatható”, ajtókeretekből álló fal, amely változatos formáival pompás lehetőség a tablóra és a rejtőzködésre is, és még tükör is van benne. Plusz néhány, dobként is működő ülőke, egy szék – és máris kész a trónterem, Londonban, Párizsban vagy Madridban.

Merthogy jönnek-mennek a koronás fők: Erzsébeten kívül föllép a nagy mumus, a skótok királynője, Stuart Mária, a franciák királynője, az amúgy olasz Medici Katalin, a spanyolok Fülöp királya – és úgy kavarnak, mintha nem is országot, hanem pártot vezetnének. Intrikálnak, lejáratnak, szövetségeket kötnek és ígéreteket szegnek – csupa érdekellentét ez a szegény Európa.

És hát egymás közt vannak ugye – a nép akadályoztatás miatt távol –, és nem fékezik magukat kicsit sem. Csúnyán és csúnyákat beszélnek, úgy röppennek a trágár kifejezések a királyi ajkakról, mint egy könnyed bók, lazán és elegánsan.

Éppen Erzsébet legnagyobb magán- és közdilemmájánál tartunk, vagyis a Towerben raboskodó Stuart Mária sorsa forog kockán és a szájakon, amikor betoppan a színházterembe két puritán, a polgármester és szárnysegédje, és leállítja az előadást. Merthogy a darab nem volt engedélyeztetve. De nem is engedélyeznék. Mert Anglia az angoloké, és különben is.

Ekkor derül ki, hogy színház a színházban történik itt, vagyis egy színtársulat próbálja éppen az I. Erzsébetről szóló darabját, mégpedig egy korabeli színtársulat, amikoris – ha máshonnan nem, hát Shakespeare-ből tudjuk – csak férfiak léphettek színpadra. Lekerülnek hát a parókák.

©

Szikszai Rémusz azonban aligha a korhűség kedvéért bízta férfiakra a királynői szerepeket, sokkal inkább a virtigli színházi-színészi lehetőség és kockázat érdekelte. Mert mi van, ha Fodor Tamás játssza Erzsébetet? Hát az van, hogy a kezdeti – és leküzdhetetlen – kuncogás után természetes az egész. Nincs paródia; vannak persze – tán a szoknyával (amely elől mini) szükségképpen együttjáró – feminin gesztusok, mozgás és tartás, de hát marad a szakáll, és legfőképp megképződik az indulatos és bizonytalan, impulzív személyiség. Aki mit sem ér a mamelukjaival, még a szeretőjével, Leicesterrel sem megy semmire – végtelenül magányos.

Stuart Máriát Bercsényi Péter játssza, aki magától értetődően nő, fúria-indulatokkal, nem lohadó bosszúvággyal. Katalin, a francia királynő szerepében Kaszás Gergő az uralkodás és a szüntelen hatalmi manipuláció terhétől kissé megfáradt, ironikus és fejfájós asszonyt játszik remekül. A spanyol Fülöp a háború megszállottja: Tóth József pattog és fenyegetőzik, nyomába sem ér a csajoknak, meg aztán tudjuk, mi történt a Nagy Armadával Anglia partjainál, ugye...

Az egész történetet – színházastól, Erzsébetestől – Pata Sola, a boszorkány meséli el nekünk, ő segít eligazodni az összevissza gubancos királyi rokonsági viszonyokban; Nagypál Gábor igazi rezignált narrátor, akinek elég egy-egy szót kicsit megnyomnia ahhoz, hogy úgy érezzük, közülünk lépett a színpadra.

Kísérője – tán jobbik énje – az előadás egyetlen színésznője, Bodor Johanna táncos-koreográfus, aki hol Erzsébet tükörképeként bukkan föl, hol Leicester karjában helyettesíti Erzsébetet, hol talányos női boszorkány.

További színikritikák
Csehov: Meggyeskert
(r: Zsótér Sándor)
Büchner: Danton halála
(r: Alföldi Róbert)
Reflex
(r: Kovács D. Dániel e.h)
Brestyánszki B.R: Vörös
(r: Máté Gábor)
Igenis, miniszterelnök úr!
(r. Znamenák István)

És miközben váltunk a színtársulat villanásnyi magánélete és az általuk játszott Erzsébet-dráma jelenetei közt, mintegy magától a jelenünkig suhan az előadás. Amikor az „ártány”, vagyis Pius pápa kiátkozza Erzsébetet, meglegyint bennünket a magára maradt ország tragikus víziója, amint militáns frazeológiával készül a harcra és a túlélésre Európával szemben. És közben nevetünk is, igen; díjazzuk a kisebb és több szerepben felbukkanó Tamási Zoltánt, Herczeg Tamást, Keresztény Tamást és Király Attilát, élvezzük Kovács András Ferenc pompás szöveghamisításait, a könnyed szabadszájúságot, a játékot Shakespeare korával.

A színtársulat vidéki haknikkal keresi meg a sovány betevőt, kesereg a parasztok, vagyis a közönség szűkmarkúságán, a hatalom dölyfén, látni sem bírja – a végtelen róna helyett – a marhalegelőt, és közben lázasan készül a királynőnek karácsonyra szánt Erzsébet-előadással. Épp csak parányit késnek vele.

A Szkéné-beli előadás itt-ott még zötyög és lötyög, de már csak játszani kell. És nézni.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!
Készüljön, több helyen órákon át nem lesz adás a Mindig TV-nél, újra kell majd hangolni a tévéket

Készüljön, több helyen órákon át nem lesz adás a Mindig TV-nél, újra kell majd hangolni a tévéket

Szoboszlai Dominikot választották az osztrák élvonal legjobbjának

Szoboszlai Dominikot választották az osztrák élvonal legjobbjának

Aszódi Attila: Pillangóhatás a Balatonnál

Aszódi Attila: Pillangóhatás a Balatonnál