Hont: Állítsuk meg a szart!
Mert különben Soros nevet majd a végén.
Kivonulás, tiltakozás, hűség – ebből a hármasból csak az utóbbi kettő élesedett. Az egyes szektorokban szereplők, az érintettek és mindazok, akik elég nagyok ahhoz, hogy sokat veszítsenek, idővel alkalmazkodtak.
A miniszterelnöknek korlátlan hatalma van abban a pártban, amelynek korlátlan hatalma van az országban. Egyetlen ellenfele maradt: a legnagyobb szövetségese.
Az ország egy része most újabb négy évig, tehát összesen immár nyolcig, arra készül, hogy lebontsa azt a rendszert, amelyet a másik épített föl egy olyan rend helyén, amelynek lebontására maga is nyolc esztendeig készülődött. Sose lesz vége.
Most írhatnánk, hogy jó reggelt, Magyar Bálint, de nem írjuk, pedig szeretnénk.
Alig több mint két hónap múlva véget ér a kormányzati ciklus, eljött a számvetés ideje, amit érdemes talán a kormányprogram újraolvasásával kezdeni. 2010-ben a kétharmados többséget szerző Fidesz óvatosan ígért, programjából azonban utólag mégis kihámozható egészen sok konkrét vállalás, ezeket érdemes megvizsgálni, teljesültek-e. A demokratikus elvek és a jogállamiság terén például a kormányprogram hosszan kárhoztatta az elődöket, de ma már tudjuk, maga sokszorosan elkövette ugyanazokat a hibákat.
Magyarországon nem orbáni diktatúra dúl, hanem a lelkekbe épült közöny diktatúrája, amely nem Orbánnal kezdődött, és feltehetőleg nem is vele fog végződni.
Egy magát megnevezni nem kívánó döntés-előkészítő tollat ragadott, hogy megvilágosítsa elménket.
Kádár népe újabb és újabb szabályokat követel, hogy kijátszhassa azokat. A különféle szervek és testületek pedig készséggel sietnek óhaját kielégíteni.
A politikai csoporthoz tartozás élménye olyan erős mifelénk, hogy nemcsak az önálló gondolkodás igényét, hanem az egyéb, szerves közösségekhez való tartozást is felülírja. Balavány György írása.
Minél értelmesebb valaki, annál hülyébb máskülönben. Ez így igazságos.
Látszólag semmi értelme nincs utána rúgni egy távozó jegybankelnöknek. A gesztus a hatalomgyakorlók természetéről árulkodik vagy valami másról?
A történelemben szép számmal vannak olyan kísérletek, amelyek egy nagy, átfogó vízió alapján próbálták meg átformálni a társadalmat. Nem egy közülük verseny- és piacellenes volt. Ám mintha azt a történelmi példát nem akarnánk észrevenni, hogy ezek ellen a közösség fiatal, teljesítményorientált része – ha tehette – elvándorlással tiltakozott.
Az osztályharcos fázis elmúlt, a kormánypárti Békemenettel megvolt '57 május elseje is, most a lassú konszolidáció ideje jött el, persze bizonyos feltételekkel: ha nem fogadjuk el a Párt vezető szerepét, ne is számítsunk jóindulatra.
Ha az LMP és a szocialisták nem akarnak asszisztálni egy funkcióját vesztett „többpárti országgyűlés” látszatának fenntartásához, képviselőiknek a házszabály-módosítás elfogadása pillanatától nem szabad részt venniük a „parlamenti” munkában, az Országgyűlés funkciója ugyanis 2012-től érdemben nem fog különbözni az 1990 előtti pártállami parlamentétől. Magyarországon Nemzeti Együttműködés Rendszere néven valójában pártállam épül – a potenciális külföldi hitelezők megtévesztésére néhány demokratikus díszlet meghagyásával. Az ellenzéknek semmi oka rá, hogy mindehhez a nevét adja.