A Physical Review Letters című szaklapban megjelent új tanulmányban azt állítják a szerzők, hogy sikerült megoldaniuk az 50 évvel ezelőtt leírt Hawking-paradoxont.
Az ELTE egykori fizikusainak részvételével egy 9 tagú nemzetközi kutatócsoport magyarázatot talált az eddigi legfurcsább gravitációshullám-forrás eredetére, ami a fekete lyukak elliptikus ütközésére utal.
Azok a csillagászok, akik úgy vélték, felfedezték a legközelebbi fekete lyukat, most azt mondják, tévedtek: egy két csillagból álló rendszert találtak, a párosból az egyik egy „csillagvámpír”.
A világűrben sodródó fekete lyukakat csak akkor lehet észlelni, ha találkoznak valamilyen anyaggal, amelyet magukba szívnak. Most azonban sikerült enélkül észlelni egyet.
A csillagászok a MeerKAT rádióteleszkóp segítségével gyűjtötték össze a világűrből érkező rádióhullámokat, amiből aztán sikerült leképezniük a Tejútrendszer képét.
Olasz kutatók egy új módszer segítségével számolták össze, mennyi csillagtömegű fekete lyuk lehet az univerzumban. Ez segíthet majd megválaszolni azt a kérdést is, hogy miként keletkeznek a szupermasszív fekete lyukak.
Az eddigi legrészletesebb és legélesebb kép készült a Sagittarius A* nevű fekete lyuk körüli régióról. A kutatók eközben felfedeztek egy eddig ismeretlen csillagot a Tejútrendszer központjában és a csillag pályájának elemzése révén a fekete lyuk tömegére vonatkozó eddigi legnagyobb pontosságú méréseket végezték el.
A frissen felfedezett és nagyon nagy tömegű feketelyuk-páros a Földtől mintegy 89 millió fényévre található. Ez is óriási távolság, de így is sokkal közelebb van, mint a korábbi rekorder.
A NASA szokásához híven a Black Friday alkalmából a fekete lyukakról posztol, és ezúttal is sikerült egy igen izgalmas dologra felhívni a tudományt szeretők figyelmét.
A LIGO-Virgo-KAGRA Kollaboráció ma közzétette a fekete lyukak és neutroncsillagok összeolvadásainak eddigi legnagyobb katalógusát. Az együttműködés 35 új gravitációs hullámot észlelt a legutóbbi, 2020 októberében közzétett katalógushoz képest. Ezzel már 90-re nőtt az észlelt gravitációshullám-jelek száma.
Pár éve érdekes adatokat rögzítettek csillagászok, de csak most jöttek rá, mi volt az: összeütközött két csillag.
Egy nemzetközi kutatócsoport szerint nem zárható ki, hogy az értelmes élet a világegyetem távoli részein is kialakulhatott, és ha így van, akár a miénknél sokkal jobb technológiai fejlettségig is eljuthatott.
A korábbiaknál 20-szor nagyobb felbontású felvételeket tettek közzé a héten hollandiai kutatók a Tejútrendszer szomszédságáról, köztük egy felfoghatatlan méretű csillagászati eseményt dokumentáló felvételt.
A tudósok eddig soha nem látták azt a jelenséget, amelynek létezését Albert Einstein általános relativitáselmélete már megjósolta. Most azonban egy véletlennek köszönhetően sikerült.
A szupermasszív fekete lyukak körül olyan extrém erők uralkodnak, amelyek miatt a közelben lévő gázfelhők akár 10 fényévnyire is elnyúlhatnak.
Először figyeltek meg közvetlenül egy fekete lyukból és egy neutroncsillagból alkotott kettős rendszert – közölte a Wigner Fizikai Kutatóközpont. Ezzel újabb hiányzó láncszemmel egészítette ki az extrém kozmikus jelenségekről alkotott ismereteinket a gravitációs hullámok detektálására létrejött, az észlelést végző LIGO-Virgo-KAGRA együttműködés, amelyben három magyar kutatócsoport is részt vesz.
Az első csillagok és galaxisok előtti időből származó fekete lyukra bukkantak ausztrál tudósok. A mintegy 55 ezer naptömegű fekete lyuk adhatja a ma létező szupernagy tömegű fekete lyukak magját és segíthet a kutatóknak felbecsülni az univerzumban lévő ilyen objektumok számát.
Több mint 300 tudós dolgozott azon az elmúlt két évben, hogy a 2019-ben bemutatott, fekete lyukat ábrázoló fénykép élesebb legyen.
A tudósok szerint a P172 18 kódnévvel illetett kvazár – vagyis egy csillagszerűnek tűnő rádióforrás – abból a korból származik, amikor a világegyetem 780 millió éves volt.
A holland Leideni Egyetem tudósai még csak az északi égbolt 4 százalékát térképezték fel, de máris 25 ezer szupermasszív fekete lyukat tettek láthatóvá.
