#film




Cicás naptárban pózolt kisfiúként, de a dermesztő pillantása tette naggyá – 80 éves Christopher Walken

A címszereplő tébolyult bátyját alakította Woody Allen Annie Hall-jában, Oscart kapott a Szarvasvadászért, James Bonddal küzdött a Halálvágtában, a Ponyvaregényben pedig ő magyarázza el a kis Butchnak édesapja karórájának nem mindennapi sztoriját. Nem bírja, ha a szerepeit állandóan „walkenesítik”, a nézők viszont épp ezt az egyediséget szeretik benne.







Tarantino 60 éves: tíz filmet ígért, egy még hátra van

Ha a kétrészes Kill Bill-t egy alkotásnak tekintjük, és komolyan vesszük többször hangoztatott „tíz film és nem több” – elhatározását, akkor már elkészítette önálló nagyjátékfilmes életműve 90 százalékát. Kérdés, mit lehet komolyan venni Tarantinónál. Azt is mondta, hogy 60 évesen nyugdíjba vonul, ebben az esetben nem lesz meg a tíz film.



Új U2-lemez, új U2-film – de lehet, hogy már csak a nosztalgia marad?

Az énekes, Bono tavaly megjelent vastag életrajzi kötete után most egy grandiózus önfeldolgozás-lemezzel és egy nagyszabású filmmel jelentkezett a U2. Merre vezet az útja a 80-as, 90-es évek egyik legfontosabb rockzenekarának, amely még a 2000-es és a 2010-es években sem érezte azt, hogy a múltja piacra méltó árucikk lenne.







Nem az a baj, hogy történelmi film készül, hanem hogy rossz – Deák Kristóf és Madarász Isti a Fülkében

Az Oscar-gála előre megy, a magyar nevezések hátra: évek óta közünk nincs a világelithez, pont amióta kurzusfilmeket nevezünk minden díjra. De miért tartunk ott, hogy a feltörekvők kezét elengedjük, a tehetségeket feketelistázzuk, a rendszerhű dilettánsok viszont végtelen pénzből dolgozhatnak? Az Oscar-gáláról és a magyar filmgyártás helyzetéről beszélgettünk az Oscar-díjas Mindenki rendezőjével, Deák Kristóffal, és az ő tehetségét is felismerő forgatókönyvíró-rendező Madarász Istivel.



B. Szabó János: Kell-e nekünk igazából történelmi film?

Magyarországon elmaradt a diskurzus, hogy mégis mit is értünk történelmi film alatt. A sokévnyi üres fecsegés után, amely a nemzeti múlt filmes eszközökkel való megismertetésének fontosságáról szólt, itthon most már nyugodtan kiírhatnánk a készülő filmek elejére a klasszikus mondatot: „minden hasonlóság az egykor volt valósággal és az egykor élt történelmi személyekkel a véletlen műve csupán”.