Jim Jarmusch kedvenc színészével magyarországi tapasztalatairól, a Brody név gyakoriságáról, Lars von Trier sajátos módszereiről és A brutalista egy korai változatáról is beszélgettünk, amelyben nem is Adrien Brody lett volna a főszereplő.
Szinte megmagyarázhatatlannak tűnik, hogy miért lesz egy történet sikeres, miért vált ki erős visszhangot, míg más egyszerűen feledésbe merül. Kanadai szakemberek több tízezer történet elemzése után megtalálták a választ.
Felépülő függőkről szól Miklós Ádám negyedik, egész estés dokumentumfilmje, a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíját elnyerő Mélypont érzés. A filmben megismerhetjük Borókát, a nehéz családi háttérrel rendelkező gimnazista lányt és Szilvesztert, a fiatal, szexualitásával küzdő férfit, akik a budapesti Megálló Csoport Alapítvány foglalkozásain vesznek részt. A Megálló reintegrációs közösségi házában olyan innovatív módszereket alkalmaznak terápiás céllal, mint amilyen például a sziklamászás. Erről is kérdeztük a film alkotóját, de szóba kerültek még a dokumentumfilmezés etikai dilemmái, a filmesek felelőssége, a függőség társadalmi megbélyegzettsége, valamint a mentális egészségünkkel való törődés jelentősége.
A 62 éves híresség köszönőbeszédében elmondta, azt hitte, soha nem fog díjat kapni, mert ő csak egy „popcornszínésznő”. A részben Magyarországon, Adrien Brody főszereplésével forgatott A brutalista több fontos díjat is behúzott.
Leghíresebb tévésorozatával a brit kormányt, második leghíresebb sorozatával az amerikait vette célba. Armando Iannucci író-rendező-producer kétszer nyert Emmy-díjat, egyszer Európai Filmdíjat, és jelölték Oscarra is. A politikai humor ínyencei nagyra tartják, de ettől még Moszkvában betiltották.
Nem vonulhatunk el úgy év végi pihenőre, hogy ne emlékeznénk meg két fontos évfordulóról. Egyre nehezebb manapság olyasmit találni, ami nem szétválasztja, hanem összeköti a magyarokat, Bud Spencer és Terence Hill filmjeinek szeretete azonban biztosan ilyen, nem véletlen, hogy az RTL ismét a régi klasszikusokhoz nyúl majd szilveszterkor (is). Kettő közülük ráadásul kerek jubileumhoz érkezett idén, a Különben dühbe jövünk 1974-ben indult világhódító útjára, a Kincs, ami nincs magyarországi bemutatójának pedig 1984-ben örvendhettek a nézők (három évvel az olasz, amerikai és német premier után). Kvízünkben most a legelszántabb rajongók is tesztelhetik, mennyire figyeltek a részletekre elmúlt évtizedek számolatlan újranézése közben.
„Volt, hogy a rendező azt mondta, ne törődjek azzal, hogy a szereplő a fejlövés után még akciózik, vagy a színésznő magas sarkú cipőben lövöldöz az erdőben” – idézte fel Varga István, aki katonai szakértőként évtizedek óta segíti a legnevesebb magyar és külföldi rendezők filmjeit. Ha kell, tankot szerez, statisztákból farag katonákat, vagy fejlövések hitelességét ellenőrzi. Többek között neki köszönhető az Angyalbőrben sorozat is.
Clint Eastwood konok módon 94 évesen is rendez, sőt, be sem tervezi fejezni a munkát. Legutóbbi filmjét, az Esküdt #2-t az Egyesült Államokban is csak pár moziban vetítették, itthon pedig kizárólag streamingen látható, pedig ez a klasszikus tárgyalótermi thriller megérdemelné a mozivásznat, ha egy újabb Oscart nem is ér.
Tősér Ádám rendezővel többek között arról beszélgettünk, vonható-e párhuzam a Ferencváros és a DAC között, van-e hasonlóság a kommunista rendszer és a mai magyar kormány sporthoz való hozzáállásában, és külön lehet-e választani a focit a mindenkori politikától.
Hilde Coppi német ellenálló volt, a nácik 1944-ben végezték ki. A fiát a börtönben szülte meg, ő ma 82 éves. A Vörös Zenekar nevű ellenállócsoportról Andreas Dresen készített játékfilmet Szeretettel, a ti Hildétek címmel. Mi történik, ha a legjobb barátod bevallja, hogy jelentett rólad a Stasinak? Helyes volt az AfD-t kitiltani a Berlinale nyitógálájáról? A kortárs német film biztos kezű mesterével Zoomon beszélgettünk.
Az ABBA nem Demjén Rózsi, a Balaton nem az Égei-tenger, a Hogyan tudnék élni nélküled pedig egy nagyon gyenge romantikus musical, egy mammamiásított Egynyári kaland.