Mi volt pontosan a „problémája” gyerekként? Hogy diagnosztizálná most magát?
Figyelemzavar. Ha az ember nem tud odafigyelni, annak sok következménye van. Nem írtam fel, mi volt a házi, nem feltétlenül volt ott nálam az, ami kellett az az aznapi órákhoz, ha felszólítottak, nem mindig tudtam, hol tartunk. Folyamatosan igénybe vettem a mellettem ülő segítségét, hogy hányadik oldalra kell lapozni, melyik tankönyvben, és egyáltalán milyen órán is ülünk. Szóval, sok türelem kellett hozzám, hogy végigmenjek az iskolás éveimen.
Ezek az élmények motiválták arra, hogy a sok önhöz hasonló gyereken kellene segíteni?
Tulajdonképpen igen. Első körben óvodapedagógusnak készültem. Már a gyakorlatokon is nagyon érdekeltek azok a gyerekek, akiken rögtön látszott a foglalkozásokon, hogy valami nehézségük van. Később gyógypedagógus lettem, olyan gyerekekkel kezdtem el foglalkozni, amilyen én is voltam. Egyetemista koromban pedig már azon gondolkodtam, hogy szeretnék egy olyan helyet csinálni, ami úgy működik, ahogy azt én megálmodom. Ez lett később a Bárányfelhő. Ennek az az alapgondolata, hogy
egy gyereket se hagyjunk magára a nehézségével.
Nekem ugyanis még nagyon nehéz volt, mert a gyerekkoromban nem nagyon figyeltek ezekre a jelekre. Főleg egy olyan kislánynál, aki mosolygós, cserfes, nem tűnik úgy, hogy bármi probléma lenne vele. Különösképpen nem zavartam az órákat sem, bár időnként erre is volt példa. Az ellenőrzőmben az egyik oldalon van egy intő, a másik oldalon van egy dicséret. Valahogy így éltem végig az iskolás éveket. Nehéz volt, mert tudtam, hogy nem vagyok képben, tudtam, hogy nem tudom követni az óra menetét, hogy nem vagyok felkészülve a következő matekórára. Jó lett volna, ha már akkor is működik egy olyan rendszer, amelyik ezt észreveszi, és nem csak azokon a gyerekeken, akiken ez feltűnően látszik.
Tóth Zsuzsa, a Bárányfelhő Fejlesztő és Terápiás Központ szakmai vezetője, gyógypedagógus, családterapeuta
Fazekas István
De akkor ez a figyelemzavar nem volt túlságosan súlyos probléma önnél, hiszen egyetemre ment.
A sikeres érettségit és felvételit el lehet érni tanulási nehézséggel is, főleg, ha azt időben felfedezik, és ha társulnak mellé egyéb olyan skillek, amik segítik a diák működését.
Próbálom is a szülőket mindig meggyőzni, hogy semmi baj, ha tanulási nehézséggel küzd a gyerekük, bármi lehet belőle.
