A hét receptje: Zöld peszto
„Erdőben, mint szőnyeg. Csokor körül, mint gyöngyvirág. Tányéron, mint spenót. Ételben, mint fokhagyma.” Na, mi ez? Persze, hogy a medvehagyma.
„Erdőben, mint szőnyeg. Csokor körül, mint gyöngyvirág. Tányéron, mint spenót. Ételben, mint fokhagyma.” Na, mi ez? Persze, hogy a medvehagyma.
Mi okozza a törököknek az egyik legnagyobb gyönyörűséget? Ne tessék félre érteni, ez egy gasztronómia rovat, mi másról is lehet szó, mint egy kis csábító finomságról. A mi asztalunk a konyhában van, ha a tálnyi édességgel netán a hálószobában kötünk ki, akkor megtanultunk lokumot csinálni.
Nem állítjuk, hogy a kocsonya a legdivatosabb étel. Pláne, ha nem urizálunk aszpikba bújtatott csirkével, libával, hallal, hanem bevállaljuk a disznóságot. Na, pont ettől lesz állati jó.
Kezdetben vala a kínai büfé, ami aztán bámulatos sokszorozódásról és uniformizálódásról tett tanúbizonyságot. Sokan meg is untuk, és más konyhákba kezdtünk beleenni. Egyik kedvencünk lett az indiai, ami szerencsére még nem süllyedt a körúti hókuszpókusz globál etetők színvonalára. Az meg pláne tuti, amit otthon csinálunk. Most kókuszos garnélakarit.
Ezidőtájt már nemcsak valami könnyű ebédre vágynak a népek. Nehéz megúszni egy hétvégét desszert nélkül. Viszont lassan nyakunkon a karácsonyi előkészület, amikor nonstop süthetünk. Akkor most csak keverjünk. Pudingot.
Lehetne leves, de nem annyira az. Nem mintha kifogásunk lenne a sütőtök levessé szublimálása ellen, csak azt tapasztaltuk, hogy minél kevesebb víz és minél több tök kerül a tányérba, annál értékelhetőbb a tartalom.
Hogy ilyen néven nem találunk török étlapon fogást, az könnyen lehet. De hogy minden török étlapon találunk padlizsánt, az biztos.
Ha azt hisszük, hogy a narancsos kacsa a nagy francia konyha sajátja, ugyanúgy tévedünk, mint amikor a káposztás tésztával töltött kacsát originálisan a mienknek tekintjük. Ettől persze még nyugodtan sütögethetjük a magunk pecsenyéjét, amit most vörösborral locsolgatunk.
„Adjatok vajat, vajat s még vajat!” Nem a pusztába, hanem a francia konyhákba kiáltotta szavait Fernand Point, a nouvelle cousin atyja, amikor éppen a világ vezető konyhaművészetének megújításán fáradozott. S bár már több mint fél évszázada az égi serpenyőkben sercegő vajra felügyel, tanácsa most is megszívlelendő. Vaj nélkül e heti fogásunk elképzelhetetlen.
Már nagyon ígérgetik az időjárás tudorok, hogy igenis beköszönt az ősz. Akkor a mindenféle friss gyümölcsös édes nyalat helyett ránk fér egy rendes desszert is. Lehetőleg, ami csokoládés. Nagyon.