Mostantól tél végéig minden különösebb indok nélkül bekerülhet a sütőtök a konyhánkba. A variációk száma, ha nem is végtelen, bőven fedezi a szezont. Hogy erre a hétvégére miért pont ezt a mesés sütőtökpürét választottuk – ami nem leves, de mégis –, arra kézenfekvő a magyarázat. Töklámpásfaragás és jelmezbe öltözés helyett ezzel ünnepeljük a halloweent. Mert olyan finom.

Ha már halloween – hiába hiszik sokan amerikai ünnepnek, valójában kelta eredetű, és köze van a mi mindenszenteki esténkhez –, akkor legyünk stílusosak és vegyünk kanadai sütőtököt. Ez sem a tengerentúlról érkezik, ma már minden falunkban megterem, kínálják is rendesen a piacokon. Az a jó, hogy minimális mennyiségű a kidobandó rész belőle, ugyanis héjastul használhatjuk fel, és a belseje is jó tömör. Viszont gondos tisztítást igényel: folyóvíz alatt alaposan dörzsöljük és öblítsük le, mielőtt a feldolgozáshoz látunk. Innentől kezdve koncentrálhatunk a lényegre.

Hozzávalók 6 tányérhoz

1 közepes kanadai tök (körülbelül másfél kiló), 2 gerezd fokhagyma, 3+2 evőkanál olívaolaj, őrölt szerecsendió, currypor, só, bors, pirított mag (dió, mandula, tökmag)

Megyeri Zsuzsa

Először ejtsünk a tökön egy metszést hosszában, és távolítsuk el a mini magokat. Vágjuk tetszőleges kockákra, lényeg, hogy viszonylag egyformák legyenek. A méretek csak a főzési időt befolyásolják, az ízt nem. Magas falú lábosban melegítsük meg az olívaolajt, tegyük hozzá a tökkockákat, az összevágott fokhagymát és a fűszereket. Lassú tűzön melengessük, kevergessük pár percig, és ha már a fokhagyma piruló illata az orrunkba tekeredik, öntsük fel annyi vízzel, ami ellepi. Fedjük le és főzzük puhára. Ha a rúdmixerünk bírja a hőkezelést, akár azonnal összeturmixolhatjuk, de inkább várjunk addig, míg kicsit meghűl. Így annak a veszélye is kisebb, hogy a forró püré égési sebeket okozzon a karunkon és a konyhacsempén landoljon. Ha ezzel megvagyunk, kóstoljuk meg és ízesítsük tovább, amennyiben szükséges. Van, aki tejszínnel, van, aki húslével hígítja, de mi ez ellen tiltakozunk. Ha a  tök beszélni tudna, bizony mondaná, sem a tejterméket, sem az állati eredetű anyagokat nem szereti maga mellett. Annyira naiv és jó értelemben vett „barbár” íze van, hogy csak rontani lehet rajta az ilyesfajta finomítással. Na jó, azért ez persze szubjektív vélemény – ízlések és pofonok alapon –, de vállaljuk. Hasonlóan barbár, csak teljes kiőrlésű gabonafélét tartalmazó kenyeret ajánlunk hozzá. Tetejére pedig tálaláskor bőven szórjunk enyhén pirított magokat. Gyönyörű étel.

Tippek!

A szűz (első sajtolásból származó) olívaolaj nagyon értékes zsiradék, ha a kész leves tetejére is csorgatunk belőle egy vékony karikát, nemcsak szebb, de egészségesebb is lesz a tökpürénk, mert egy adag antioxidánst is pluszban feltálalunk. Ha pedig tökmagolajat csöpögtetünk rá, akkor az ízt is picit rafináljuk, a látványt még inkább.

Ha mégis levesesebbé hígítanánk a pürénket, akkor kevés narancslével vagy sárgarépalével is megtehetjük, de akkor a brutál barbárságért már nem kezeskedhetünk. Ha pedig mégis a hagyományos sütőtököt választjuk, úgy vágjuk le a tetejét és vájjuk ki a húsát, hogy aztán a pürét-levest ebbe meregethessük vissza tálaláskor. Sütőben kicsit pirítsuk meg egyben a „töktálat”. Nagyon mutatós lesz. A hagyományos tök fűszerezésénél a currypor helyett szóba jöhet a gyömbér és a szerecsendió is. A fokhagyma mellé vöröshagymát is dinsztelhetünk. A tökhús meg lehet, hogy igényel egy kis cukrozást. Ám mindettől valójában már egy másik variációt segítettünk a tányérba.