Mondják, a kacsa buta állat, egy embernek sok, kettőnek kevés. Szerintünk, persze ez a kacsa meg az ember méretétől függ. A szárnyas szellemi képességeit nem firtatjuk, bár rejtőzködni igazán rendesen tudott. Annak dacára, hogy közvetlen felmenője, a tőkés vagy vadréce mindenhol jelen volt (és van) elég későn repült be az európai sütőkbe és serpenyőkbe. Kínában tenyésztették először háziállatként, az a bizonyos sárgás-fehér „pekingi” kacsa nem is került el hozzánk csak a 19. század elején. Szerencsére más típusúak azért hamarabb landoltak a konyhánkban. Különösen az erdélyiekben, ahol a vadréce elkészítésének már vagy tizenöt féle módját ismerték, legalábbis erről tanúskodik nemes Bornemissza Anna szakácskönyve.

Az oroszok is leginkább a vadkacsákat lődözték a sütőkbe, de a cári konyha pecsenyéi már a baromfiudvarból kerültek ki, kifejezetten ünnepi fogásként. S bizony kacsa ügyben fordítva sült el a dolog, nem a franciáktól lopták a legfranciásabbnak tartott narancsos kacsa receptjét, hanem ők adták nekik. Hogy hozzánk, miként jutott el a tésztával töltött kacsa, az ügyben még kutakodnunk kellene, de ez is orosz találmány, csak éppen nem káposztás cvekedlit gyömöszölnek bele, hanem gombás metéltet (utka farsirovannaja).

Ezek után mi sem természetesebb, minthogy a mostani hétvégén oroszul sütünk. Méghozzá vörösborral, és párolt káposzta, hagymás krumpli helyett besameles zöldségekkel körítjük. Receptünk, tippünk van. Aki pedig tovább nézelődne az orosz konyhán, annak sem kell nagy hirtelen megtanulnia a cirill betűket. Elég, ha fellapozza az Ízek és kultúrák sorozat 3. kötetét: Orosz konyha lépésről lépésre.

Hozzávalók (4 személyre)

1 kg bőrős kacsamell kicsontozva
4 dl marhahúsleves
1 kg vegyes zöldség (zöldbab, sárgarépa, karfiol)
2,5 dl tejszín
2,5 dl tej

2,5 dkg liszt

1evőkanál citromlé
1 evőkanál méz
1 evőkanál étkezési keményítő
2 evőkanál vaj
1 csipet őrölt szerecsendió
Csipetnyi apróra vágott snidling
olaj a sütéshez
só, frissen őrölt bors, petrezselyemlevél a díszítéshez

A kacsamelleket kettőbe vágjuk, és oldalanként alaposan bedörzsöljük sóval, borssal. Egy serpenyőben olajat hevítünk és mindkét oldalukat kérgesre pirítjuk. Ezután meglocsoljuk a vörösborral, és lassú tűzön pároljuk. Ha megpárolódott, kivesszük a serpenyőből és melegen tartjuk. 1 evőkanál étkezési keményítőt kikavarunk 2 evőkanál vízzel, és a visszamaradt pecsenyeléhez adjuk. Kézi habverővel folyamatosan kevergetve, lassú tűzön besűrítjük, végül belekeverjük a mézet, de ezzel már nem főzzük tovább. Ha megvan, melegen tartva félretesszük.

Jöhetnek a zöldségek. Lobogó sós vízbe zúdítjuk a zöldbabot és a felszeletelt sárgarépát. Mielőtt majdnem megpuhulnának, érkezhet hozzájuk az apró rózsákra szedett karfiol, amivel még 8 percet adunk nekik. Újabb félretevés: a kész zöldség leszűrve. Most már csak a besamelmártást kell elkészítenünk: a felhevített vajon aranyszínűre pirítjuk a lisztet, felöntjük a tejjel, és kézi habverővel csomómentesre keverjük. Végül belelöttyintjük a tejszínt, folyamatosan kevergetjük a tűzön, de nem forraljuk fel. Ha szépen besűrűsödött a mártásunk, sóval, borssal, szerecsendióval fűszerezzük.

Még egy kis adjusztálás, és már ehetünk: a kacsamelleket ujjnyi szeletekre vágjuk, elrendezzük egy tálon, és kevés pecsenyemártással megöntözzük, petrezselyemlevelekkel díszítjük. Egy másik tálban kínáljuk a besamelmártással megcsorgatott zöldségeket, snidlinggel megszórva.

Tipp! A maradék kétféle mártást csészékben kínáljuk. A zöldségeket variálhatjuk zöldborsóval, paszternákkal, fehér répával, cukkínivel. Ha nem szeretjük a besamelt, akkor a megpárolódott zöldségeket fűszervajon átforgatva kínáljuk. Természetesen, ha ragaszkodunk a megszokott ízekhez, visszamagyarosíthatjuk a köretünket párolt káposztává – akkor megspóroljuk a besamelgyártást –, vagy piríthatunk a kacsahús mellé gombát.

www.izek.hvg.hu