#kiállítás


„Ahogy a sírás miatt folyik a könnyed, azt szerettem volna érzékeltetni. Kicsit szürreális, igen”

Fajgerné Dudás Andrea Merülés című kiállításának vásznai a férje, János halála utáni hónapokban készültek. A budapesti Deák Erika Galériában látható tárlatról a művésszel és a galéria tulajdonosával beszélgettünk: hogyan lett az időről szóló kiállítási tervből egy egészen más anyag, mit jelent a víz a képeken, és miért nem szükséges a nézőnek feltétlenül ismernie a háttértörténetet.



Játék a véletlennel – humoros, ironikus és meglepő alkotások a Vízivárosi Galéria különleges kiállításán

Címkézőgép, betűlámpa, bélyegző – szokatlan eszközökkel születtek új művek a Vízivárosi Galéria játékos kurátori kísérletében. Fodor Balázs tíz képzőművészt kért fel arra, hogy sorsolással kapott médiumukból kiindulva gondolják újra a szöveg és a kép kapcsolatát. A végeredmény a Szavaink súlya című, november 27-ig látogatható tárlaton látható.


Egy szoba, ahol végre sírhatok

Bár az utcán leginkább hajléktalan férfiakat látunk, valójában sok nő is otthontalan. A Beszélő képek című kiállításon ők maguk üzentek életükről, félelmeikről, álmaikról. Fehér Borókával, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) női projektjeinek felelősével nem csak az alkotásokról beszéltünk, hanem arról is: Hol vannak a hajléktalan nők, ha nem az utcán? Hogyan próbálnak sokan még a szállókról is gondoskodni a gyerekeikről? És miért mások a kitörési lehetőségeik, mint a férfiaknak?


„A családi emlékezetből maradtak történetek a borzalmakról” – a tragédia, amit legfeljebb lábjegyzetben említenek a történelemórákon

30-70 ezer cigány nemzetiségű lakost deportáltak Magyarországról a német megszállás alatt, mégis alig néhány tucat településen van valamiféle emléke a roma holokausztnak. Kik az emlékezet őrzői, van személyes érintettségük? Gulyás Klárával, a Holokauszt Emlékközpont Az emlékezet útján című kiállításának kurátorával és kutatásvezetőjével beszélgettünk.



A Ceaușescu-korszak hétköznapjai, ahogy alig láttuk: előkerültek Jávor István erdélyi fotói

Majdnem négy évtizeden át csak néhányan láthatták Jávor István 1980 és 1985 között Erdélyben készült fotóit. A Ceaușescu-korszak hétköznapjait dokumentáló sorozatból tavaly könyv, idén pedig kiállítás született a FUGA-ban. A fotográfussal arról beszélgettünk, miért maradt ennyi ideig rejtve ez a különleges anyag, és mit lát ma azokban az arcokban és történetekben, amelyeket fiatalon megörökített. A kiállítás a hét végéig megtekinthető.




Váli Dezső festőművész: „Nemzeti szalonok” helyett országos tárlatot!

Hacsak az érdeklődő nem jár el heti rendszeresen galériákba, nem ismerheti meg a magyar festőművészek munkáit. Ezért jött létre hajdan a Műcsarnok, de hiába került a kiállítótér az MMA fennhatósága alá – mondja Váli Dezső festőművész, aki alkotótársaival a Tavaszi Tárlatok „intézményének” visszaállításáért küzd. Szerinte amióta a politika betette a lábát a területre, szégyen lett bizonyos kiállításokon szerepelni, de bízik benne, hogy e téren is változás következhet.



Ki mossa ki a kapitalizmus szennyesét? – a kérdésre feminista művészek adnak válaszokat Bécsben, az Albertina kiállításán

A Care Matters című tárlat a házimunka, az anyaság és az idősgondozás kérdéseit vizsgálja a feminista művészet eszközeivel. Az öt évtizedet átívelő tárlat érzékelteti, hogy a reproduktív, például háztartásbeli munka – bár egyre több szó esik róla – ma is a társadalom egyik legkevésbé látható, mégis nélkülözhetetlen pillére.



„A gép nem veszi el a művész szerepét, inkább új feladatokat ad neki”

Hol húzódik ma a határ ember és gép, klasszikus és digitális művészet között? HAász Ágnessel, a Magyar Elektrográfiai Társaság (MET) elnökével, Spitzer Fruzsinával, a szervezet alelnökével és Ruzsa Dénessel, a MET szakmai tanácsadójával, egyben digitális eszközökkel aktívan dolgozó alkotókkal beszélgettünk arról, hogyan változtatja meg a technológia a művészetet, az emlékezést és akár az emberi kapcsolatokról alkotott képünket is. Kevesebbet ér-e egy digitális alkotás, mint egy hagyományos technikával készült mű? Lehet-e a mesterséges intelligencia alkotótárs, vagy akár a gyász feldolgozásának eszköze?



„Úgy bántak velem, mint egy féreggel” – kiállítás nyílt a roma nőket érintő embertelen eljárásról, amit a 21. századra sem sikerült felszámolni

Nem csak a náci Németországban kötötték el nők petevezetékeit akaratuk és beleegyezésük nélkül, egy borsodi kórházban is történhettek ilyen esetek, még a 2010-es években is, Szlovákiában, Csehországban is volt példa erre. A megkárosított nők sokszor a családjuk elől is inkább elhallgatják a tragédiát, mert nem akarják újra átélni a fájdalmat. Emília Rigová szlovák roma képzőművész anyja utolsó gyerekeként született, mielőtt a nőt kényszersterilizálták – az ő történetét dolgozta fel Nem rögzített esetek című, megrázó projektjében.


„A lányomról csak a két legjobb barátnője tudja, hogy zsidó”

Milyen Berlinben élni zsidóként 2023. október 7-e után? Milyen párhuzamok vannak a jelenlegi antiszemitizmusban Németországban és Magyarországon? Nehéz kérdéseket boncolgat az a művészeti és tudományos projekt, amelynek a csúcseseményét csütörtök este rendezik a 2B Galériában.


„Túlnőttünk a ház falain” – látogatórekordokat dönt a Freddie Mercury-kiállításra készülő Magyar Zene Háza

Évi több mint egymillió ember látogatja a Magyar Zene Házát, az intézmény azonban még ambiciózusabb terveket sző: több projekttel nyitna a városligeti épület falain vagy akár az ország határain kívülre is. Batta András ügyvezetővel és Horn Márton intézményigazgatóval a kulturális intézmény eddigi eredményeiről, társadalmi felelősségvállalásról és a készülő új kiállításról beszélgettünk.