#könyv


„The Orbáns” a Netflixen és a szinte szadista szerzői tekintet – száguldva szórakoztat Vágvölgyi B. András novelláskötete

35 éve indult a Magyar Narancs első évfolyama, és a lappal az eredetileg amerikai gonzó újságírói stílus hazai meghonosítása. A Narancs egykori főszerkesztője, Vágvölgyi B. András azóta szépíróvá képezte magát. 2023-as novelláskönyvében, az Edith Liebermann semmi kis életében akrobatikus nyelvhasználattal szikrázik a szöveg, feszes sztorikat kergetnek a filmszerű etűdök. A fikció, a tényirodalom és az újságírás aranyháromszögében megjósolhatatlanul mozog a magányos dzsungelharcos szerző. Írásai néhol megtestesítenek hagyományos irodalmi és sajtóműfajokat – másutt csak köszönőviszonyban vannak velük. Tárca, riport, karcolat, hagyományosabb novellák. Gonzó villanások a világról. A különleges mix összeáll, és Vágvölgyi egyre gazdagabb életművébe illeszkedik.

Sükösd Miklós



Könyvet adna vagy kapna karácsonyra? A HVG szubjektív könyvmustrájával segítünk a döntésben

A világ nem lett jobb hely, de nem lett sokkal rosszabb sem. Mi lenne, ha Észak-Korea atomrakétát indítana el Washington D.C. felé? Hogyan válaszolna az Egyesült Államok? És mit tenne Oroszország? Milyen volt a trendi nő a szocializmusban és mit csinált a híresen bohém cseh író macskája? Miközben egy távolabbi világban megszületett egy nagy színész, egy közelebbiben egy másik. A nagybetűk szerelmesei a HVG szubjektív könyvmustrájában beléphetnek a képzelet és a valóság világába, ahol az információ diktatúrájáról elmélkedő filozófus és a jövőt egy üvegbúrában elképzelő fantaszta ugyanazt gondolja: minden csak a képzelet műve.

HVG


„Nehéz ma szurkolni egy ÁVH-s nyomozónak”

Megjelent a negyedik kötet Cserhalmi Dániel ÁVH-regényciklusából. A könyvek műfajukat tekintve jól illeszkednek a 2000-es évek végén indult krimidömping darabjai közé, bizonyos szempontból azonban mégis elütnek. Cserhalmi ugyanis nemcsak a holttest-nyomozás-újabb holttest-még több nyomozás-csavar-végkifejlet sémában gondolkodik, hanem egyúttal megpróbálja bevezetni az olvasóit az ’50-es évek Magyarországának félelemmel és paranoiával teli mindennapjaiba is.



Ha motivációs fenékbe rúgásra van szüksége, itt egy főállású fenegyerek, aki segít

David Gogginst soha nem szűnik meg lenyűgözni a test és az elme. Nem azért teszi ki magát emberfeletti sportteljesítményinek, mert mazochista lenne, vagy nem venne tudomást a fájdalomról és észszerűtlen kockázatokat vállalna. A fegyelemmel, amellyel ezeket az emberfelettinek tűnő kihívásokat teljesíti, saját magán és a traumáin keres fogást. Ez a – saját szavaival – anyaszomorító ötvenes férfi úgy képes inspirálni, hogy közben teljesen lecsupaszítja a lelkét, már csak ezért is könnyű a hatása alá kerülni.