Megrázó képet festenek egy telefonos lelkisegély-szolgálat önkénteseinek a tapasztalatai arról, hogy milyen a mai magyar társadalomban megöregedni, idősnek lenni. Sokan már a negyvenes éveikben kénytelenek súlyos csomagot cipelni. Mit mond a telefonos segítő annak, aki öngyilkosságra készül? Mikor váltak bűnbakká az idősek? Mit jelent valójában a sikeres öregedés?
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál már azon sem lepődnek meg, ha a hívó 11-12 éves.
Hatalmas lelki teher hárul az egészségügyi és szociális dolgozókra a járványhelyzetben, sokan mégsem mernek segítséget kérni. Az érintetteknek egyre több helyen hoznak létre elsősegély-vonalakat, ahol a telefonálók nagy része a kimerültségre és az állandó bizonytalanságra panaszkodik, miközben azt hiszik, mások jobban bírják.
A járványhelyzet nemcsak a felnőtteket, hanem a fiatalokat, köztük az egészen pici gyermekeket is megviseli. Sokan a nagyszülők egészségért aggódnak, mások a digitális oktatás miatt bizonytalanok, a legtöbben pedig azért szoronganak, mert nem találkozhatnak a barátaikkal és az osztálytársaikkal. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány lelki segélyvonalán is megszaporodott a koronavírus miatti hívások száma, de a szakembereik szerint nem az a fontos, hogy mindentől megvédjük a kicsiket, hanem hogy mellettük legyünk és a maguk nyelvén elmagyarázzuk nekik, mi történik.
A legtöbb telefonáló 45-60 év közötti és 60 év feletti, de fiatalabbak, akár iskolások is kérnek segítséget.
Sokkal többet kaptam a hívóktól, mint amennyit én adtam nekik – vallja Buza Domonkos, a budapesti Éjjel-nappal Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (É.L.E.T.) egyik alapítója és önkéntes munkatársa, aki negyvenhat éve dolgozik azon, hogy a krízisben lévő, öngyilkosságon gondolkodó hívóknak segítséget nyújtson. Milyen készségek kellenek ahhoz, hogy valaki ügyeletes lehessen? És mit tehet az önkéntes, ha úgy érzi, nem tudott segíteni? Interjú.
A Háttér Társaság működtet egy információs és lelkisegély-szolgálatot, operátoraik a hét minden napján fogadják a hívásokat, elsősorban LMBTQI-témákban. Van olyan hívó, aki nem szól bele a telefonba, csak sír, van, akiből dől a szó. Előfordult már, hogy önkielégítést végzett egy telefonáló, de olyan is volt már, hogy öngyilkosságot fontolgatott a hozzájuk forduló.
Egy, a lakás jól látható pontjára kitett mobilhasználati szabályzat elkészítését javasolják a gyerekeket érő krízishelyzetek terén sokat tapasztalt magyar szakemberek. Egy példaszabályzatot is készítettek.
Mindenkinek szüksége van arra, hogy beszéljen a problémákról.
Bár Magyarországon csökken az öngyilkosságok száma, még mindig magas az arány: százezer emberre jut 19 eset. Hatszáz ember foglalkozik azzal ingyen, szabadidejében, hogy fogadja a lelki bajban szenvedők hívásait.
Egy szalmaszál, ami gerenda – ezt jelenti a lelkisegély-szolgálat. 0–24 órában várják a rászorulók, öngyilkosságon gondolkodó emberek hívásait. Bár sokszor látjuk cikkek végén, az utcákon kiplakátolva, a buszokra kiragasztva a telefonszámot, az ott dolgozókról, a mindennapjaikról, a krízishelyzetekről keveset tudunk. Ennek elsősorban az anonimitás az oka, a hvg.hu-nak is csak egykori munkatársak nyilatkozhattak. A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének egyik alapítójával, Buza Domonkossal és volt ügyelőjével Berkecz Franciskával beszélgettünk.
A kormány évente 50 millió forintot biztosít a telefonos lelkisegítő-szolgálatok szakmai és pénzügyi támogatására – erre hívta fel a figyelmet az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára az MTI-n keresztül. Rétvári Bence szerint pályázati pénzeket is felhasználhattak a lelkisegítők, és segítettek csökkenteni a telefonszámlájukat.
A fennmaradásukért küzdenek a lelkisegély-szolgálatok, mert kevés támogatást kapnak, ugyanakkor egyre nagyobb szükség lenne arra, hogy a nehéz helyzetbe jutott embereken segíteni tudjanak - írja a Magyar Nemzet.
