A magyar orvosok nettó 1,2 milliót szeretnének
Hódít a magánegészségügy.
Öt éve a lakosság 37 , idén már 57 százaléka vett igénybe valamilyen magánorvosi szolgáltatást – derül ki az UNION Biztosító ősszel, 1300 fős, a 25-55 év közötti korosztályban készített felméréséből.
A neves divattervezőnek egy idős rokona sérült meg, az ő kálváriáját írta le.
Már baleseti sebészetből is van magánszolgáltató.
Nem kizárt, hogy az állami egészségügy lepusztulása és az OEP tervezett megszüntetése a magánszolgáltatók malmára hajthatja a vizet. Elsőre ez meglepően hangozhat, de a Fidesztől egyáltalán nem áll olyan távol a magánegészségügy „kedvelése”, mint ahogy kommunikálja. A kormányzat közelében is vannak olyan jelentős lobbierővel rendelkező üzletemberek, akiknek befektetései vannak a magán-egészségügyi szektorban.
Tizennyolc milliárd forintos befektetéssel számol a Budapestre a Duna Medical Centert megálmodó Igor Iankovskyi, profitra azonban belátható időn belül nem számít, és nullszaldóra is csak 6-8 éven belül. A HVG-nek a járóbeteg-szakrendelő minapi megnyitása után nyilatkozó 41 éves ukrán üzletember azt állítja, a legjobb magyar orvosok sorra jelentkeznek be hozzá, és úgy gondolja, tudnak olyat és olyan áron kínálni, hogy ne csak az elit vegye igénybe szolgáltatásaikat. Nem titkolja, azzal is terveznek, hogy ukrán és orosz betegek is nagy számban érkeznek majd a várhatóan másfél év múlva megnyíló kórházba.
Hónapok telnek el a diagnózisig, majd újabbak a kezelés megkezdéséig. Az országban 30 kórházban van onkológiai ellátás, de kevesebb mint a felében tudnak nyújtani komplex kezelést. Bár Magyarországon is megjelentek a sebészeten, kemo- és sugárterápián kívüli célzott terápiák, de ehhez ismerni kellene a tumor genetikai eltéréseit, és hogy miképp lehet hozzáférni a kezeléshez. És ez nemcsak pénzkérdés: még az is zsákutcában érzi magát, aki többszázezer forintot kifizet a semmire, az ún. „csodaszerekre”. Nagyvizit 6. rész.
Az állami egészségügyben a legnehezebben igénybe vehető szolgáltatások egyike a pszichoterápia. Nagyon kevés a szakember, egy páciensre maximum negyedóra jut. Már önmagában ez is jól jellemzi, hogy aki pszichiátriai betegséggel küzd, annak nemcsak azzal kell számolnia, hogy elvesztheti munkáját, szétzilálódik a családi élete, hanem azzal is, hogy a kezelése huzamosabb ideig sok pénzt emészthet fel. Állami keretek között leginkább csak gyógyszert kapni receptre, minden mást a magánegészségügyben kell megtalálni. Nagyvizit, 4. rész.
Tb-támogatás mellett is több százezer forintot kell minimum költeni azoknak a pároknak, akiknek csak mesterséges úton lehet gyerekük. Az állami intézmények iszonyúan túlterheltek, és sokszor kényszerülnek magánszolgáltatóhoz a gyerekre vágyók, így akár több millió forint is lehet a végszámla, mire a gyerek összejön. Ha összejön. Nagyvizit 3. rész.
A terhesgondozásról és a szülésről ma már senki nem gondolja, hogy „ingyen” van. A paraszolvencia szinte természetes, ráadásul a szülész-nőgyógyászok jelentős részének – a nagyvárosokban a döntő többségének – van magánpraxisa, vagy dolgozik olyan magánintézményben is, ahol van „komplex terhesgondozás”. Egyes vizsgálatokat a tb nem támogat, illetve akadnak olyan helyzetek, amikor az időfaktor miatt a kismama kénytelen magánszolgáltatóhoz fordulni. Nagyvizit, 2. rész
Hónapokat késhet a kezelés megkezdése a diagnosztikai vizsgálatok (CT, MR, MRI) elhúzódása miatt. A várakozás idején gyakorlatilag megáll az élet: a helyzet nemcsak idegőrlő, de még az állapotban is komoly romlás állhat be. Mi történik, ha a beteg az államilag finanszírozott betegutat választja, és mi van akkor, ha ezeket megkerüli? Nagyvizit című sorozatunk ezt a témát boncolgatja. Az első részben bemutatjuk, mi van akkor, ha szeretnénk megtudni, mi bajunk van.
Az állam továbbra sem akar több pénzt költeni az egészségügyre, sőt, ha lesznek is jelentős változtatások, az a számok tükrében inkább a források szűkítését jelenti – a költségvetési törvénytervezet nagyjából ennyire rímel a Zombor Gábor egészségügyi államtitkár által bejelentett lépésekre, melynek lényege, hogy magán-egészségügyi ellátást a jövőben tilos lesz állami kórházakban végezni. Megkérdőjeleződhetnek a kórházak területén működő magánlaborok, de a feláras állami kórházi szobák is. Nem csoda, hogy a szakma egyre sötétebben látja a jövőt.
Orvoshiány, egyre hosszabb várólisták, esetenként vállalhatatlan munka- és ellátási körülmények – sokak szerint leginkább ez jellemzi a hazai egészségügyet. Nem véletlen, hogy egyre többen kötnek ki magánrendelésen. Úgy tűnik, ezzel nincs baja a kormánynak, amely még növelné is a magánszolgáltatók számát és vele a magánfinanszírozás arányát. Mindez azonban végérvényesen szegények és gazdagok ellátására osztja a rendszert. Induló sorozatunkban a betegutakat térképezzük fel az állami és a magán-egészségügyi szférában
Orvosokat, egy sor alvállalkozót, de még a neki oltóanyagot gyártó állami szervezetet, valamint a NAV-ot sem fizette ki időben a Miniszterelnökség frissen kinevezett államtitkára által vezetett cég. Az Oxivit Kft. éveken keresztül görgetett maga előtt – a végére több százmillió forintra rúgó – adósságot, miközben tulajdonosa, az egészségügyi menedzser Sonkodi Balázs szívesen hivatkozott arra, hogy „ő Lázár spanja”. Az Oxivit Kft-t május 13-án adta el, néhány héttel azelőtt, hogy megkapta a stratégiai ügyekért felelős államtitkári posztot a Lázár János vezette Miniszterelnökségen. És néhány nappal azután, hogy a NAV egy újabb végrehajtást indított a cég ellen.