A társadalom piedesztálra emeli az anyákat, holott nem mindegyikük képes az odaadó gondoskodásra, ami miatt patológiássá válhat a viszonyuk a lányukkal. De mitől lehet mérgező egy anya-lánya kapcsolat? Milyen hosszú távú következményei lehetnek, ha egy gyerek nem hihet a saját értékességében, ha nem alakul ki benne önmaga iránti tisztelet?
Sokaknak az első ultrahangfelvételek látványa, a szívhang meghallgatása a babával alakuló lélektani kapcsolat kezdőpontja. Az összekapcsolódás természetesen már jóval korábban elindulhat – a tényleges megfoganás pillanata előtt hónapokkal, akár évekkel, ahogy a pár készül a gyermek születésére.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a szerelmi házasság sem túl régi találmány, miért lenne ez másként az anyai szeretettel?
Több oka van annak, hogy miért marad valaki sokáig diagnosztizálatlanul, pedig óriási megkönnyebbülést jelent, ha a kirakós darabjai a helyükre kerülnek egy ADHD-val élő ember fejében. Világszerte problémát okoz a megfelelő tudással rendelkező szakemberek hiánya, és ha a várólisták nagyon hosszúak is, azért történnek előrelépések az ADHD diagnosztizálásában és kezelésében is. Mikor érdemes orvoshoz fordulni, és mit ad a magyar ellátórendszer az ADHD-s felnőtteknek?
Pedig nekünk azt mondták, hogy számoljunk háromig, mielőtt cselekszünk.
A személyes készségek első látásra nem mindig ötlenek szembe. Ha egyetlen pillantást sem vetünk a felszín mögé, lemaradhatunk az alatta rejlő potenciálról – hívja fel a figyelmet Rejtett potenciál című könyvében Adam Grant bestsellerszerző. Részlet.
A puszta élvezeten és a társas rend fenntartásán túl a pletyka valaha a túlélés eszköze is volt, nem csoda, hogy a tudomány több ága is vizsgálja a közösségre gyakorolt pozitív hatását. De miért élvezzük annyira, ha mások háta mögött mesélhetünk velük kapcsolatos sztorikat, és igaz-e, hogy a nők többet pletykálnak?
Ahogy telnek az évek, egyre inkább az lehet a benyomásunk, hogy csak úgy elszalad mellettünk az élet, miközben érezzük, hogy nem lehet csupán az az értelme, hogy egyik tennivaló követi a másikat. Boldogságunk kulcsa, hogy jelen tudjunk lenni a világban, a saját sorsunkban. A legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban szakértőink segítségével tudatosíthatjuk problémáink gyökerét, fókuszunk eltolódásait, és ötleteket kapunk, hogy jelen tudjunk lenni önmagunkban és a környezetünkben is.
Felnőtt nőként folyamatosan mások helyeslését, jóváhagyását várjuk; nehezen alakítunk ki intim, egyenrangú kapcsolatokat; önbizalomhiánnyal küzdünk, nem tudunk kiállni magunkért, gyakori társunk a bűntudat, a szégyen, a félelem, a szorongás vagy a depresszió? Lehetséges, hogy mindezek oka az anyánkhoz fűződő viszonyunkban gyökeredzik.
Miken szoktunk rágódni egy trauma után, és milyen kérdéseket kellene inkább ehelyett feltenni magunknak? Mit kell tenni, hogy úgy tudjunk továbblépni egy gyászfolyamatból, hogy közben ne érezzük úgy: eláruljuk elhunyt szerettünket? Hogyan lehet egyszerűen segíteni önmagunkon és másokon, ha valami nagyon fáj? És hogyan tud a személyiségünk fejlődni a gyászból és traumákból való kilábalás során?
Minden változás veszteséggel jár, minden búcsúval elveszítünk valakit, de ha nem gyászolunk, ha nem siratjuk meg azt, aminek örökre vége, aligha tudunk újra szeretni, újra élni. Feldmár András és a 2022-ben elhunyt Büky Dorottya 2015-ös, tévelygőknek írott párbeszéde ezúttal a veszteségekről és újrakezdésről szól.
Látszólag magabiztosan állnak sörrel a kezükben a kerti grill mellett, de közben ezer dolog nyomasztja őket, és sokszor nem is beszélnek róla. Aggódnak, hogy hogyan találnak szerető társat, ha egyik kapcsolat sem az igazi. Hogy hogyan ne legyenek a szexben sem durvák, sem ügyetlenek. Vagy hogy sehogyan sem sikerül eljutni a családalapításig. Férfiszorongások, amelyeket sokan ismerünk valahonnan.
Sokak számára ismeretlen fogalom a gyászkísérés. Pedig nem muszáj egyedül végigvergődnünk a tragikus események utáni szenvedés hosszú alagútján. Erről szól Singer Magdolna író, gyásztanácsadó, mentálhigiénés szakember új podcast-sorozatának harmadik része.
Mit jelent az, hogy itt vagyok neked? És ha nem vagyok itt, hol lehetek? Mit árul el a figyelmem? A ma 84 éves Feldmár András pszichoterapeuta és Tóth László mentálhigiénés szakember párbeszéde ezúttal a jelenlét értelmezhetőségét kutatja.
Gyakori menekülési út a csendes felmondás, ha egy munkahelyen nem megfelelő a kommunikáció, nem világosak az elvárások, és a munkavállalót már amúgy is kevés dolog motiválhatja. A csendes felmondás a kiégéshez vezető út egyik állomása lehet, amikor a dolgozó már csak a minimumelvárásokat teljesíti. De hogyan lehet elejét venni ennek a néma lázadásnak? Szakértőkkel jártunk utána.
A gyerekek a „kockázatos” vagy kalandos játékok során rengeteg információt gyűjtenek a világról és önmagukról – mutat rá Helen Russell brit újságíró új könyvében, amelyben az északi népek nevelési kultúráját mutatja be. Szerkesztett részlet a Hogyan neveljünk vikingeket? című könyvből.
Az ősidőkbe nyúlik vissza mély kapcsolódásunk a természethez, és a saját érdekünkben nagyon jól tesszük, ha a napjainkra igencsak kihűlt viszonyt újra felmelegítjük.
Komoly probléma, hogy míg az alkoholfogyasztással szemben túlzottan elnéző a társadalom, az alkoholbetegséget stigmatizálja. De miért kerül spirálba az, aki csak egy kicsit szeretné jól érezni magát az italtól? Mik a különbségek és a hasonlóságok a viselkedési addikciók és a szerhasználati zavarok között? És milyen addikciókra kellene a „száraz novemberhez” hasonló kampányokkal nagyobb társadalmi figyelmet irányítani?
„Az első és legfontosabb szabály, hogy nem szabad egyedül merülni” – mondja a világrekorder szabadtüdős merülő, de a hipnoterapeuta és a lelkipásztor hivatása is hasonló a sportolók segítőiékéhez. Mindannyian jelen vannak mások számára.
Bár van, aki nagyjából pontosan érzi, hogy mikor telik el egy óra, az agy nem időmérő szerkezet, egyedi módon követi az idő múlását. Erre utal amerikai kutatók legújabb vizsgálata, amelynek eredményei szerint az ember időérzékelése a tevékenységein és a tapasztalatain, nem pedig valamiféle belső órán alapul.
