A mai értelemben vett, keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezünk meg. Eredetileg december 25-e Jézus születésnapja, az előző este karácsony vigíliája, más szóval karácsony böjtje vagy Szenteste. A keresztény hagyomány alapján a karácsonyi böjt december 24-én éjfélig tartott.
Felettébb mutatós és könnyed, mediterrán ízeket varázsol az ünnepi asztalra az átlátszó üvegkelyhekben szervírozott előétel. A kreativitásukról híres ibériai konyhaművészek receptjeiből ajánlunk néhányat a karácsonykor is különleges kulináris meglepetésekre készülőknek.
Meg vannak számlálva a napjaink, sőt már az óráink is. Bevásárló listával a kezünkbe tépázzuk az idegeinket meg szeretteinkét, még mielőtt egymás nyakába borulnánk a karácsonyfa alatt. Nincs más hátra, mint egy nyugtató, illatos vízfürdő. Nekünk és a narancspudingnak.
A „káposztás hús – a magyarok címere” akkor vált a konyhánk egyik legegyedibb történelmi fogásává, amikor a török szárma, azaz töltike a savanyított káposztával frigyre lépett a régi erdélyi kemencékben. A kézfogó eredménye a világ egyik legfinomabb étele lett, ami nem maradhat el a karácsonyi asztalokról sem.
Kevés olyan napunk van, amelyhez annyi babona, népszokás fűződne, mint Luca napjához, azaz december 13-ához. Noha a Luca-napi szokások – mint például a búzacsíráztatás, a hagymahéjból való jóslás, a székfaragás – eltűnőben vannak, a naphoz szorosan hozzátartozó pogácsát azért csak süssük meg. Nem boszorkányság, és ezzel garantáltan nem ártunk senkinek. Sőt.
Bableves alatt a magyar ember, a lehetőleg füstölt disznóalkatrésszel, fejtett babból készített, gazdag kanalazni valót érti. Sokak nagy kedvence, és persze erre is elmondható, ahány ház, annyi szokás.
Több magyar fordul gyógyszerészhez, hogy panasza kezelésére ajánljon valamit, mint az európai átlag - közölte a Nielsen piackutató cég a témában végzett legutóbbi nemzetközi felmérése eredményét kedden.
Rakott ételt készíteni az egyik legszórakoztatóbb konyhai mulatság. Mondhatnánk azt is, hogy mindent bele. Csak legyen jó sok a mindenből.
A hamburgeren túl talán az egyik legnépszerűbb étel a tengerentúlon a macaroni&cheese, azaz a sajtos makaróni. Eltér a mi tejfölös változatunktól, érdemes kipróbálni.
Víz, maláta- vagy árpakávé, cukor, komló, élesztő és néhány nap türelem. Na, mi lesz ebből? Persze, hogy házi sör, ami „valóságos benzinje a szívnek”.
Ha egy francia vagy spanyol étteremben rakott káposztát rendelnénk, igen furcsán néznének ránk. Meglepetések itthon is érhetnek bennünket, mert nyilván, mint sok mást, ezt a közkedvelt téli ételt is ahány háziasszony, annyiféleképpen készíti el. A konszenzus, hogy az egyetlen, ami nem hiányozhat egy valódi rakott káposztából, a savanyú káposzta.
Kolbásztöltés, ízválasztás és újragondolt magyar ételek: bármelyik megérne egy külön misét. De most csak egy szűk estére futotta.
Nyugodtan valljuk be, gesztenyepüré mániásak vagyunk. Jó, jöhet még a gesztenyeszív meg a gesztenyegolyó. S olykor csupa nosztalgiából egy zacskó sült gesztenye, hogy az illata felidézzen valamely egykor volt téli szerelmet. Melyikünknek jut eszébe, hogy humuszt, pláne házi likőrt készítsünk a gesztenyéből, netán szalonnába csomagoljuk?
Itthon az egyik legkelendőbb hal a – harcsafélék családjába tartozó – vietnami importból származó pangasius. Népszerűsége különösen az éttermekben érhető tetten, kedvező árának és könnyű feldolgozhatóságának köszönhetően. Ismerkedjünk meg vele.
Könnyű a gyerekeknek. Csak magukra öltenek egy kedves, ám félelmetesnek tűnő jelmezt, fognak egy kosarat, és begyűjtik október 31-én a halloweeni csokoládékat. Ha ügyesek voltak, a készlettel Mikulásig ki is húzzák. De mit csináljanak a felnőtt édességmániások, akiknek már nem illik maskarázni?
Jó húslevest csak türelemmel és kiváló arányérzékkel lehet készíteni. Aki siet, és csak úgy nagyjából figyel oda főzéskor, az legfeljebb a zacskós leves színvonalat éri el.
Milyen rizst ehetünk? A Magyar Élelmiszerkönyv szerint választhatunk A vagy B minőségű, esetleg barna hántolt rizst, amelyet külső megjelenése és fizikai, kémiai tulajdonságai alapján további osztályokba sorolnak. Elég unalmasan hangzik. Pedig már nemcsak az Óperencián és a Lajtán túl, hanem innen is kicsit bővebb a választék.
Igaz, hogy pörköltben él a nemzet, de azért a pacal mindig is megosztotta a népeket. Kétféle ember van, aki szereti, és aki nem. Ezzel nem mondtunk túl sokat. Ízlések és pofonok különbözők, ám sok minden a látványtól, s persze a szagoktól függ.
Történelmi szállodák, hangulatos éttermek, patinás cukrászdák, parányi kávézók sora, megannyi hangulatos, otthonos hely mindenkinek, aki a lengyelek historikus kulturális fővárosába látogat. Az egykori királyi és koronázó székhely legalább annyi gasztronómiai meglepetéssel fogadja vendégeit, mint amennyi közös magyar-lengyel emléket rejtenek ódon falai.
Az igazi kérdés persze az lenne, hogy hol készül a halcsorba? Ha törni kell a fejünket, nem csoda. Románia ugyanis még mindig nem egy turistaparadicsom. Adottságai nagyon is lennének hozzá, ám mégsem tudja kellő bátorsággal átlépni a saját árnyékát, azért reméljük, képes lesz rá. S akkor a világörökség részeként számon tartott Duna-deltába sem csak véletlenül tévednek be a turisták.
