Tarlós István közölte, hogy nem kíván változtatni az egyik budapesti alapproblémán, a mindent lebénító kétszintű önkormányzati rendszeren. Előre borítékolható, hogy a kerületi polgármesterekkel, az érdekkijáró helyi lobbierőkkel várható konfliktusokat a párton belül fogják elrendezni. Már ha ők is tudnak egy nyelven beszélni.
Kormányzati berkekben kétségtelenül fellelhető a szándék, hogy erősítsék a vállalkozásokat, támogassák a külföldi tőkebefektetéseket. Ugyanakkor jelentős befolyásuk van azoknak is, akik idegenkednek a tőzsdétől, a hitelezéstől, gyanakodva szemlélik a külföldi tőke magyarországi befektetéseit, igyekeznek „nemzetinek” tartott szempontok alapján azokat korlátozni, a hasznos, „termelői” és káros, „spekulációs” kapitalizmus között különbséget tenni.
Egy nemzetközi szervezet médiaszakértője nemrég úgy nyilatkozott, hogy a kazahsztáni viszonyokra fog emlékeztetni, ha a Fidesz médiacsomagja az állami kontrollt az internetes tartalmakra is kiterjeszti. Utánanéztünk, valóban a tekintélyelvű, posztszovjet közép-ázsiai ország tájékán köt-e ki hamarosan az új magyar médiarendszer.
A köztévé elfoglalása ismét teljes erővel folyik, pedig a közmédiia lenyúlása az internet és a többszáz tévécsatorna mellett egyre értelmetlenebb. Nem tudni, az MTV miért a tehetséges műsorvezetőkön spórol, miért importál újakat, miközben kb. 1,3 milliárd forinttal tartozik, amiért több mint fél éve nem fizet bérleti díjat az általa használt Bojtár utcai gyártóbázisért? Sosem fogjuk megtudni.
A diktatúrákat nem lehet kívülről erőszakosan megdönteni, de a parancsuralmi rendszereket a szabad országoknak legalábbis nem szabad támogatni. Mert rászorulnak– fejtegette többek között munkatársunknak a legendás ex-ellenzéki, Natan Saranszkij, aki a világon elsőként Budapesten megnyitott Izraeli Kulturális Intézet vendégeként, rövid ideig Magyarországon tartózkodott.
Mit kezdjünk a közéletet, a politikát, s természetesen az önkormányzati választási kampányt metsző humorral kigúnyoló kétfarkú kutyapárttal? Szavazzon rájuk a kiábrándult polgár? Seres László óvatosságra int.
Röhögtünk rajta, és most tessék. A NENY sorsa megpecsételődött. A Nemzeti Együttműködés és Nemzeti Összefogás rendszerének (NENÖ) elvi-morális állásfoglalását, azaz a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát (NENY) mihamarább tessenek elolvasni, hiszen elképzelhető, hogy hamarosan lecserélik (ezt is). Felváltja jövő tavasszal a preambulum.
A dél-afrikai foci VB-n izzadó csapatok teljesítményét kísérő médiahangzavart egyetlen hang képes csak túlharsogni, az viszont nagyon. Arról a színes műanyag „hangszerről” van szó, amely egymagában is irdatlan hangos, ha viszont rajongók tízezrei szólaltatják meg a stadionban, az őrületbe kergetik a csapatokat, az edzőket (akik immár képtelenek kommunikálni játékosaikkal), a tévériportereket és persze a nézőket, nem utolsósorban a szponzorokat.
A rendszerváltás óta eltelt két évtized legújabb elnökválasztása csúnyán rácáfol arra a legendára, hogy csak Amerika ismeri azt az álmot, mely szerint bárkiből bármi lehet. Nálunk most éppen bárki lesz az államfő - vélekedik Seres László.
Nos, ez a forradalom, nem az, ami a szavazófülkékben történt. A beígért egykulcsos szja-rendszer ugyan nem része valamiféle koherens szabadpiaci csomagnak, úgyhogy az Orbán-féle 29 pontban laza posztmodern egymás mellettiségben sorjáznak a „neoliberális” és a nettó szocialista javaslatok, és mégis. Ha a Fidesz valóban elszánta magát a 16%-os adó magyarországi bevezetésére, akkor az azzal járó változás (kombinálva a társasági adó 10%-ra való csökkentésével) joggal tarthat igényt a „forradalmi” jelzőre.
Választás után, kormányzás előtt címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést kedden a Terror Házában. A Jobbik mellett az LMP is ekézés tárgya lett, és részletesen elemezték a fiatalok poltikai orientációjának hátterét is.
