Egykori gimnáziumom tanárainak kirúgása nem lehet se felemelő, se pozitív. Mégis, amikor tudósítás közben megláttam, ahogy rendőrök kísérik őket a tankerület folyosóján, nemcsak a torkom szorult össze, hanem azt is tudtam, miért vannak ott. Egy volt karinthys szubjektív visszaemlékezése 2022-re.
Nem volt jó évem. Közelről találkoztam a halállal, otthon, ezer kilométerre a háborútól. A 2022-es esztendő meghatározó élménye számomra mégis az élet. Ami azokból a kárpátaljai magyar menekültekből sugárzik, akiket befogadtam.
Az "idei év" egy furcsa kifejezés, semmitmondó és jelentéktelen. Azt mondom, merjünk időutazni életünk minden napján. Így élhetjük meg igazán a jelent, amire jó lesz visszatekinteni a jövőből, amiben valójában élünk. Világos, nem? Eseményhorizont 2021-ből.
A kezdőrúgásig nagyon könnyű eldönteni, hogy Portugália vagy Magyarország.
Egy biztos: azt megtanultam tőle, hogy a játék komoly dolog, de akkor is csak játék.
Apatikus, lemondó ország, reménytelen ellenzék, egyre magasabb fordulatszámra kapcsoló kormánymédia, a szürke egyre narancsosabb árnyalata. Ilyen volt 2018 a hvg.hu munkatársának, Dercsényi Dávidnak.
Lehet, hogy a cím egy kicsit túlzás – tudunk élni nélkülük, csak nem akarunk. Mindenki számára van pár olyan alkalmazás, amit hosszú évek alatt sem cserélt másra, legfeljebb a verziószámokat követi.
