Szingapúri kutatók bemutatták, hogyan használhatók fel megfelelő alapanyagok és a 3D-s ételnyomtatás technológiája arra, hogy mind ízben, mind állagban leutánozzák a tenger gyümölcseinek egyik fontos képviselőjét, a tintahalkarikát.
Van egy tintahalfaj, ami több mint egykilométeres mélységben él, így ritkán lehet látni a példányait. Ausztrál kutatók most egészen közeli felvételt készítettek egyik egyedéről.
Megmutatják a szemmel láthatatlant: amerikai kutatók géntechnológiát bevetve hoztak létre átlátszó tintahalakat. Persze nem csak úgy öncélúan, hanem többek között az agykutatás számára.
A Torontói Egyetem munkatársai egy olyan új ablaküveget tesztelnek, melyben folyadékot lehet keringetni. Függően attól, hogy milyen folyadék áramlik a többrétegű üvegben, több dolgot is ki lehet szűrni – például nyáron elég csak a fényt beengedni, a hőt adó infravörös sugárzás „kizárható”. A kutatók szerint az általuk „folyékony ablakként” emlegetett fejlesztéssel jelentősen spórolni lehet a környezetterhelésen és a rezsiszámlákon is.
Sikeresen teljesítették a pillecukortesztet a tintahalak, vagyis képesek voltak 50 másodpercet, de akár két percet is várni a vonzóbb jutalomfalatra, ellenállva a pillanat nyújtotta kísértésnek és lenyelni, amit éppen kínáltak nekik.
Újabb felfedezés bizonyítja, hogy a sokak által szürkének és unalmasnak gondolt tengeri világ valójában rendkívül sokszínű és tele van különös élőlényekkel.
A több mint négyméteres állatra fürdőzők találtak rá. Még nem volt teljesen kifejlett példány.
Hajóforgalom nincs, és emberek is alig vannak odakint, így aztán semmi nem zavarja az állatokat, hogy felfedezzék a város lagúnáit.
Amerikai tudósok olyan szintetikus bőrt fejlesztettek ki, mint a polipé vagy a tintahalé, amelyik álcázásul a környezetéhez hasonlóra változtatja a felületét, hogy elrejtőzzön.
Minibusz nagyságú, 350 kilós óriás tintahalat fogtak ki az Antarktisz melletti Ross-tengerből, amelyet nyolc hónapig lefagyasztva tároltak, majd tegnap kiolvasztottak, hogy a tudományos szakértők megvizsgálhassák Új-Zélandon. A gigászkalmár karjai egy méteresnél is hosszabbak. A ritka állat tetemének vizsgálatát 180 országból 140 ezren követték a YouTube-on.
Biológusok vizsgálják Új-Zélandon azt az óriási tintahalat, amelyet az Antarktisznál fogtak ki korábban halászok. A tengeri lényt korábban lefagyasztották, most pedig felolvasztották.
A szárított tintahal, a szárított rénszarvashús és az újságpapírba csomagolt borsó is szerepel egyes országok mozimenüjében.
Több mint 160 kilót nyom az a gigantikus tintahal, amelyet egy japán halász fogott ki Szadogasima szigeténél. Goto Sigenori múlt szerda reggel fedezte fel hálójában a négyméteres puhatestűt, amelyet 70 méter mélységből, a parttól körülbelül egy kilométer távolságban csípett meg.
Hoax az a hír, amely egy szürreális méretű tintahalat ábrázol a körülötte csoportosuló emberekkel.
Száznyolcvan kilós tintahalat vetett partra a víz a spanyol Pechón városának strandján. A tízméteres óriáskalmár (Architeuthis Dux) a Föld legnagyobb gerinctelen élőlénye. A most talált példányt a cantabriai tengeri múzeumba szállították. Hasonló óriást filmeztek le tavaly a japán partoknál egy 900 méter mélységben is működőképes kamerával. Az erről készült videót a másik alatt találják.
A kalmárok tudnak "repülni" - állítják japán kutatók, akik a vízből kiugró példányokról készült fotósorozatok elemzése alapján jutottak erre a következtetésre.
Két mélytengeri fejlábú, egy polip és egy tintahal is képes arra, hogy villámgyorsan átlátszóról vörösesbarnára változtassa színét a fényviszonyok szerint - derítették ki amerikai kutatók.
Vélhetően eddig ismeretlen kalmár 85 millió éves fosszíliájára bukkantak paleontológusok Peru északkeleti, amazóniai vidékén.
