Érdekes tengeri gerinctelenek a tintahalak, képesek például megváltoztatni testük színmintáit, hogy beolvadjanak a környezetbe, vagy zebraszerű csíkokkal keltsék fel leendő párjuk figyelmét. Vannak köztük olyan egyedek is, amelyek egyik karjuk emelgetésével próbálják megfélemlíteni a ragadozókat, viszont – derül ki egy friss kutatásból – tapadókoronggal bélelt karjuk mozgásai ennél jóval sokoldalúbb, akár kifejezett kommunikációs célokat is szolgálhatnak.
A párizsi École Normale Supérieure és az Olasz Műszaki Intézet kutatói megfigyeltek bizonyos karmozdulatokat, amelyek a tintahalak közötti kommunikációs rendszerként szolgálnak. Ezek a víz alatti jelek vizuálisan és a víz rezgésein keresztül is érzékelhetők, akár több érzékszervre kiterjedő párbeszédet létrehozva.
Két fajt vizsgáltak meg közelebbről, a közönséges és a törpe tintahalat. Négy karmozgást azonosítottak, ezeket „fel”, oldalra”, „gurul” és „korona” jelnek nevezték el. Minden mozdulat különböző karpozíciókat és hullámzó mozgásokat foglal magában, amelyek több másodpercig is eltartanak. A négy „karintő jel” sztereotip karmozgások, amelyek a karok hullámzásának hosszú, kifejező és ismétlődő sorozataiból állnak. Ezek a jelek specifikus minták szerint kombinálhatók.
A vizuális jelzések szerepének felméréséhez videókat rögzítettek az állatok jeleléséről, majd visszajátszották azokat néhány tintahalnak. A filmek nézésekor a tintahalak visszaintegettek. Érdekes megfigyelés volt, hogy nagyobb valószínűséggel integettek vissza akkor, amikor a film álló (eredeti) konfigurációban volt, szemben a fejjel lefelé fordítottal, hasonlóan ahhoz, ahogyan az emberek érzékelik az arcokat.
Vizuálisan feltűnő megjelenésük mellett a karhullám-jelek mechanikus hullámokat is keltenek a vízben, ami arra késztette a szakembereket, hogy megvizsgálják annak a lehetőségét, vajon mechanorecepció útján is érzékelhetők-e ezek a jelek. A vizsgálathoz egy víz alatti hangok rögzítésére szolgáló eszközt (hidrofont) használtak, hogy felfogják a vízben keltett rezgéseket. Ezután visszajátszották ezeket a rezgéseket a tintahalaknak, amelyek nem látták a jeleket, de érezték a víznyomás változásait, amelyekre a saját jeleikkel reagáltak. Ez az első bizonyíték arra, hogy a tintahalak speciális rezgési jelek kibocsátásával kommunikálhatnak – állítják a kutatók. Különösen meggyőzőnek találják, hogy a karmozgások két fajnál is jelen vannak.
A karmozgások pontos jelentése azonban továbbra sem tisztázott. A tudósok különböző helyzetekben figyelték meg őket – párzás, vadászat, védekezés során, és néha spontán módon is. Ez arra utal, hogy a jelek a helyzettől függően több célt is szolgálhatnak, így mielőtt technikailag „jelbeszédnek” lehetne nevezni, a kutatóknak meg kell ismerniük e jelek különböző jelentését adott kontextusokban. A kutatók elsőként a bioRxiv preprint szerveren tették közzé az eredményeiket.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
