Háború Ukrajnában

Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.

A harcos Orbánt valamiért nagyon zavarja, ha a Nyugat kiáll magáért

A háborút illetően ismertük Orbán álláspontját: a Nyugat a hibás, amiért a fegyverszállításokkal fenntartja a harcokat. Most Tusványoson kiderült, hogy ez a furcsa békepárti logika általános érvényű a kormányfőnél, ha a Nyugat és Kelet csatájáról van szó: a Nyugat ne pattogjon, ha fenyegetés éri, mert abból csak baj van. Különösen furcsa ez attól az Orbántól, aki szerint a magyar érdekeket tűzön-vízen át meg kell védeni mindenhol. Ugyanez a kettősség jött elő a beszédben az értékalapú politizálást illetően: ami itthon oké, az a Nyugattól elfogadhatatlan.








Vonnák Diána: Mintha kivégzésre vinnének mindenkit

A civil veszteségek mellett egy egész generáció értelmisége szolgál az ukrán hadseregben. Meghalnak, fogságba kerülnek. Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy az ukrán irodalomnak újabb űrrel, újabb teherrel kell majd tovább élnie. Vélemény.










Brit katonai szakértő: Az orosz veszteségek sokkal nagyobbak, mint azt bárki gondolta volna

Egy nap az orosz lakosságnak rá kell jönnie az egész háborús vállalkozás értelmetlenségére és óriási veszteségeire, írja szokásos kommentárjában a Daily Telegraphban Hamish de Bretton-Gordon, a brit hadsereg egyik páncélosezredének volt parancsnoka, aki később a biológiai-, vegyi-, és nukleáris hadviselés felelőse lett, majd ugyanezt a posztot töltötte be a NATO gyorsreagálású erőinél.