Az American Heart Association szívbetegségek megelőzésével foglalkozó tudományos ülésén tartotta John Bauer és munkacsoportja azt az előadást, amelyben beszámoltak legújabb vizsgálatukról. Arra voltak kíváncsiak, hogy a dohányos szülők közelében élő, gyakran még járni is alig tudó kisgyermekek szervezetében milyen kedvezőtlen változásokat idéz elő a füst beszívása.
Összesen 125 gyereket vizsgáltak, ezeknek fele 2-5 évesnél fiatalabb volt, a többiek életkora 9 és 14 év közé tehető. Ezek a gyermekek olyan lakásban éltek, ahol környezetükben valaki rendszeresen cigarettára gyújtott. A kutatók a gyerekek hajából meghatározták a nikotintartalmat, amelyet a dohányzó felnőtt embereknél már régóta tanulmányoztak és vérmintát is vettek olyan sejtek kimutatására, amelyek jelzik az erek belső felszínének az állapotát.
"A járni tanuló, még csak totyogó kicsik a legveszélyeztettebbek - mondta Bauer. Ezeknek az apróságoknak a vizsgálata azt mutatta, hogy mintegy 40 százalékukban a hajuk nikotintartalma megfelelt a rendszeres, erősen dohányzó felnőttek nikotinszintjének".
A munkacsoport a gyerekek véréből olyan gyulladásos jelzősejteket mutatott ki, amelyek arra a lassú gyulladásra utalnak, ami az évtizedek alatt kifejlődő érelmeszesedés lényege. Vizsgálták az úgynevezett endoteliális progenitor sejtek jelenlétét is, ezek a sejtek a verőerek - például a koszorúérrendszer - belső felszínének épségét jelzik. A dohányfüstnek kitett kicsik vérében ezeknek a sejteknek a száma is érkárosodás kezdetére utalt.
"A totyogó gyerekek vannak a legnagyobb veszélyben, nem tudnak távolabbra menekülni vagy elhagyni a füsttel telt szobát, ráadásul sokkal gyorsabban, szaporábban lélegeznek, mint a kamaszok vagy a felnőttek" - hangzott el az előadásban.
Ezzel magyarázható, hogy a járni kezdő gyerekek hajának nikotinszintje csaknem négyszerese volt annak, amit a kamaszok hajában mértek. Az is elhangzott, hogy ezek a gyerekek nagyobb veszélyben vannak, mint maguk a felnőtt dohányosok. A cigarettára gyújtó felnőtt általában valamilyen filteren keresztül szívja a füstöt, míg a mellette botladozó kisgyerek rosszabb füstöt kénytelen belélegezni, mint a cigarettázó apuka vagy anyuka.
Arra már korábban is voltak vizsgálati adatok, hogy a passzív dohányzásnak jelentős kockázata a légzőszervi károsodás: a füstös környezetben felnövő gyerekek között sokkal gyakoribb az asztma és egyéb tüdőbetegség, mint azokban a családokban, ahol senki sem dohányzik.
A most bemutatott eredmények azt jelzik, hogy a szív- és érrendszert is rontja a passzív dohányzás, már a legkorábbi gyermekkortól kezdve. Azt még nem lehet megmondani, mennyi idő alatt és milyen mértékben tűnik el a gyerekek szervezetéből ez a kedvezőtlen behatás, ha más környezetbe kerülnek, de igen fontos lenne, hogy minél kevesebb gyerek induljon neki a felnőttkornak ilyen veszélyes bevezető időszak után.
