A kutatók Guixiang Zhao vezetésével elemezték a 2005-ben végzett hatalmas fölmérés adatait, amiben több százezer amerikai életmódi körülményei szerepeltek. Ebben a tanulmányban csak a koszorúér-betegségre és a rendszeres, vagy rendszertelen testmozgásra vonatkozó információkat emelték ki.
Hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államokban - és valamennyi, iparilag fejlettnek minősülő országban - a szív- és érrendszeri betegségek vezetik a halálozási statisztikát. Ezekben az államokban átlag minden második ember valami ilyen kórkép - szívinfarktus, szívelégtelenség, szélütés - következtében fejezi be az életét.
A betegség jelentősége miatt a két nagy amerikai szívgyógyász társaság, az American Heart Association (AHA) és az American College of Cardiology (ACC) közös ajánlást dolgozott ki, amit valamennyi kórházban vagy orvosi rendelőben részletesen elmondanak a betegeknek. Ennek egyik fontos része annak az ismertetése, mennyire szükséges, hogy akár infarktus után is - a beteg állapotától függő, optimális terhelés formájában - mindenki rendszeresen mozogjon, sportoljon.
Zhao és munkatársai összehasonlították a szívbetegségben szenvedő és a makkegészséges amerikai felnőttek adatait arról, hogy mennyi fizikai mozgást végeznek. Az eredmény mindkét csoport szempontjából meglehetősen lehangolónak bizonyult.
A betegek életkorát és fizikai állapotát is figyelembe véve a személyre szabott, optimális fizikai terhelést rendszeresen az érintetteknek csak 40 százaléka teljesítette, a mérsékeltnek mondható mozgásigénynek csupán 32 százalék felelt meg, rendszeres, élénk testmozgásról legfeljebb 22 százalék számolt be.
Ami a 2005-ben gyűjtött adatokat illeti, az egészséges amerikai felnőttek sem mozogtak sokkal többet. Optimálisnak vehető testmozgást a kérdőívre válaszolók 49 százaléka sorolt fel és kemény, rendszeres fizikai aktivitást csak 29 százalék teljesített.
A rendszeres mozgás rendkívüli előnyét a szívbetegek esetében számos tudományos vizsgálat és statisztikai értékelés egyértelműen bizonyította. Azoknál a koszorúérbetegeknél, akik a rendszeres mozgó, orvosainak tanácsát megfogadó csoportba tartoztak, csaknem felére csökkent a szívroham ismétlődésének a kockázata.
Zhao a tanulmány végén hangsúlyozza, hogy eredményeik szerint azok az emberek, akik koszorúérbeteggé váltak, még ritkábban hajlandók a mindenki számára egészségesnek számító testmozgással foglalkozni, mint azok, akiknek nincsen betegsége. Ez azért gond, mert a rendszeres mozgás mindenki számára javasolt, de a szívbetegeknek - kezelőorvosukkal megbeszélt mértékben - létfontosságú.
