A népszerű baloldali francia napilap, a
Liberation
merész újságírónője, Odine Millot hat hónapig egyetemistának adta ki magát, hogy felderítse a jelenséget, amelyet mindenki csak
Franciaország mocskos lakásproblémájá
nak nevez
.
Az újságírónő nem egy olyan hirdetéssel találkozott, amely apartmanokat kínált
szabadidős
szolgáltatásokért, és ezek, mint meggyőződött róla, nem karaokepartit jelentenek. Millot szerint van olyan hirdető is, aki teljesen nyíltan fogalmaz: az egyik hirdetésben simán kijelentették, hogy a lakásért a pénzen felül havonta kétszer szexuális szolgáltatásokat is elvárnak. A helyzetet jellemzi, hogy ha valaki havonta csak kétszer kér szexet, akkor a lakás rossz környéken van vagy egészen apró – jobb lakás, több szex.
Természetesen ezek a cserék csak akkor működnek, ha jóképű az egyetemista férfi vagy csinos és fiatal a nő, más esetekben az esélyek csekélyek. Főleg Párizsban, ahol a bérleti díjak a felhőkben járnak. Egy 19 éves egyetemista „Laura D.” álnéven nemrég memoárt írt, „Mes chéres etudes” (Az én drága tanulmányaim) címmel, amiben arról mesél, hogyan volt kénytelen prostitúcióhoz folyamodni annak érdekében, hogy az egyetemi képzését kifizesse. A lakhatási költségek ugyanis felemésztették a fizetése 70 százalékát. Laura D. telefonos kisasszonyként nem tudta megkeresni az egyetemre valót, és szülei munkásként nem tudtak neki segíteni. A szülők alacsony keresete viszont mégiscsak jövedelem volt, ezért a lány nem kapott segélyt a tanulmányaihoz, albérletbe kényszerült. Egy alkalommal laptopot kért az egyik „ügyfelétől” egy találkáért cserébe, mire az illető csúnyán megverte a drága ajándékért cserébe. „A barátaim között van olyan, aki egészségtelen és ocsmány helyen él. És olyan is van, akinek a főbérlője rendszeresen visszaél a helyzettel” – meséli a lány könyvében.
A memoár óta egy másik könyv is a piacra került, amely egy tucat interjút tartalmaz olyan lányokkal, akik üzletemberek kísérői voltak a diplomájuk megszerzése alatt vagy főbérlőiknek fizettek természetben. Egy tanulókat összefogó szervezet szerint több mint 40 ezerre tehető azoknak a száma, akik szexuális szolgáltatásokkal szerzik meg a tanulmányaikhoz és, diákszállás hiányában, a lakhatásukhoz hiányzó összeget.
„Ötven férfival beszéltünk legalább, a legtöbben a hirdetésben nem jelöltek meg összeget, hanem csak annyit említettek, 'szolgáltatásokért cserébe'. Ezek a férfiak mind szexuális szolgáltatásokat szerettek volna burkoltan” – mesélte Millot a BBC-nek a tapasztalatait.
A francia kormány beismeri, hogy a lakáskrízis a második világháború óta nem volt ilyen rossz. Az ingatlanárak ugyan mindenhol emelkednek, de a franciáknál a bérlés teljesen természetes módja az életnek. A helyzet pedig különösen borzalmas Párizsban, ahol a kereslet és kínálat közötti szakadék óriási, ezért rengeteg ember vagy fedél nélkül marad, vagy csődbe jut.
A franciák híresek a tüntetéseikről, és természetesen ezt sem hagyják szó nélkül. A Jeudi Noir, Droit au Logement és a Les Enfants de Don Quichote tüntető csoportok folyamatosan akcióznak, és jelentős eredményeket értek már el az ügyben, a kormány tett néhány lépést és továbbiakat ígért.
A Jeudi Noir szervezet szúrópróbaszerű leleplezéseket végez olyan főbérlők ellen, akik többet akarnak, mint a bérleti díj. Rendszeresen lefilmeznek koszos és nyomorúságos lakásokat, amelyeknek a bérleti díja irreálisan magas. A Les Enfants de Don Quichote szervezete pedig már nem egyszer hozta kínos helyzetbe a kormányt, amikor az aktivisták és az otthontalan diákok százai aludtak sátrakban a Szajna mentén. Ezek a csoportok természetesen tudják, hogy akciójukkal nem oldódik meg a helyzet, hiszen lakások millióinak kellene épülnie a krízis megoldására. De úgy gondolják, ha a problémát állandóan a közbeszéd tárgyává teszik, az arra kényszeríti a kormányt, hogy lépések szülessenek a helyzet megoldására.
Ennek ellenére, ha valaki úgy dönt ezek után, hogy Franciaországba megy tanulni, készüljön fel rá, előfordulhat, hogy fizetség gyanánt a ruháját is le kell vetnie.
Kriszitna O’Brien
