Bár bajor és szász földön a 12. századtól igyekeztek valamennyire szabályozni a sörfőzést  (kedvencünk Rőtszakállú Frigyes, ki már 1156-ban súlyos büntetést helyezett kilátásba a rossz sert főzőknek és a csaló kimérőknek) mégis IV. Vilmos hercegé lett a dicsőség, hogy beírja magát a nagy sörtörténelem könyvbe. Midőn győztesen került ki a landshuti örökösödési háborúból, és így egy kézbe kerültek a kis bajor grófságok, uradalmak, elérkezettnek látta az időt, hogy immár egész Bajorországra érvényes, mindenkire nézve kötelező szabályozást adjon ki.

 A Reinheitsgebot legfontosabb pontja volt, hogy meghatározta: sör főzéséhez kizárólag árpa, komló és víz használható. A törvény nem említi az élesztőt, aminek a felfedezése még több mint 300 évet várat magára... Ugyanakkor viszont nem véletlen zárja ki a búzát és a rozst: az éhínséget elkerülendőn a kenyérsütéshez használt gabonákat nem használhatták fel sörfőzéshez. Azaz maradt egy kis kibúvó: kizárólag a herceg udvari sörfőzdéje főzhetett búzasört – ezt a monopóliumot csak majd’ 350 évvel később, 1861-ben vették ki a törvényből. Attól kezdve bárki főzhetett búzasört. De valójában a helyzet nem változott 1871-ig, a német egység létrejöttéig. Ekkor bajor nyomásra a Reinheitsgebot előírásait egész Németországra kiterjesztették. Ennek – talán mondanunk sem kellene – nagyon nem örültek azok a német sörfőzők, akik a belgákhoz hasonlóan, nyugodtan főzhették, különleges növényekkel ízesített, regionális sörkülönlegességeiket. Ám innentől kezdve már ők is csak a törvénybe foglalt hozzávalókat használhatták.  A hátrányból, aztán erényt kovácsoltak, mert mindegyik német sörre rákerült az 1516-os évszám vagy a „gebraut nach dem deutsches Reinheitsgebot” felirat, melyet a németek a minőség garanciájának tartottak.

sorlap.hu

Németország sokáig a sör egyik szinonimája volt. Itt főzték a legtöbb sört Európában, itt működött a legtöbb sörfőzde egészen a 20. század végéig, és az egy főre eső fogyasztásban is csak a csehek előzték be a németeket az évi 166 literes fejenkénti sörfogyasztásukkal. Ennél többet évente csak külön a bajorok gurítottak le a torkukon.  Egyszóval Németország a világ vezető sörhatalmának számított, annak ellenére, hogy a szinte egyeduralkodó lágersörök mellett csak néhány különlegesség, mint a düsseldorfi Alt, vagy a kölni Kölsch és az 1970-es évektől egyre népszerűbb Weizen (búzasör) készült az országban. A németek nem is nagyon figyeltek az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban az 1980-as évek derekán kibontakozó sörforradalomra. Annak ellenére, hogy egy 1987-ben elfogadott sörtörvény a Reinheitsgebot végét jelentette. Mi szerint csak belföldön forgalmazott alsóerjesztésű sörök esetében érvényesek a régi törvényi előírások, de még el is lehet térni tőlük, ha a terméket „Spezial-Bier” felirattal látják el.

Gondolhatnánk, hogy a mintegy 1200 sörfőzde országában ennek hatására elsöprő sörforradalom tört ki, de nem! A hagyománytisztelő németek továbbra is ragaszkodtak a régi jól bevált söreikhez, és legfeljebb a fiatalabbak mutattak némi érdeklődést az újdonságok iránt. Meglepően lassú volt az elmozdulás az új sörtípusok felé.

Az utóbbi tizenöt évben nyílt több mint száz főzde, amelyekben már izgalmas sörkülönlegességekkel próbálkoznak. A tradicionális főzdék kínálatában is fel-felbukkannak modern sörtípusok, és néhány nagyobb sörcég is épített új brandeket. 

Sajátos módon ugyanis a németeknél a nagyobb üzemek is bekapcsolódtak a piac újragondolásába. Így a Radeberger bábáskodott a BraufactuM létrehozásakor, ahol kisszériás söröket gyártanak, így többek között Progusta néven az elmaradhatatlan IPA-t mely négyféle komlóval készül, Soleya néven főznek egy belga saisont is, de vannak hagyományos – némileg újragondolt – német söreik is Schwarzbier, Rauchweizen, Märzen is és ha valaki nem találna kedvére valót a BraufactuM számos egyéb „külföldi” craft-biert is forgalmaz.

A bayreuthi búzasörfőzde Maisel Bräuerei (vagy Maisel’s Weisse) tulajdonosa Jeff Maisel sorozata a Maisel & Friends, is nyitás a kézműves sörök felé. A sorozat eredetileg három darabot számlált: egy ale, egy IPA-t és egy chocolate bockot, de a siker hatására a „Maisel baráti kör” egyre bővül, van már köztük APA, Baltic Porter és a fúziós Citrilla Wheat IPA is.

Érdekesség, hogy még az újonnan alakult német főzdék is előszeretettel főzik a klasszikus német söröket, mint a Wezen, a Bock, a Doppelbock, a Helles. Kornkammer-Bräu például felújította a Steinbier szép hagyományát, de ide sorolható a lipcsei Gose is.

Vannak persze igazi  forradalmárok  is. Ilyen a sausenheimi BrauArt, mely kínálatában olyan sörök szerepelnek, mint az alt mintájára főzött Admerale vagy a nehezen kategorizálható Comet-Single-Hop. A bajorok sem tétlenkednek a Heidenpeters választékát Pale Ale, IPA, Brown Ale, Winter Ale, Berliner Porter, a Hop&Barley-ét többek közt cider és Amber Ale is. színesíti. S ne feledkezzünk a berlini craft-bier seregszemléről a Braufestről sem, melynek megszületésénél ott bábáskodtak a magyar Főzdefeszt kitalálói is!

A német sörforradalom mint látható ha kicsit lassan és kissé megkésve is de beindult, és ha a hagyományokat – azaz a sörök már-már hazafias szeretetét – vesszük figyelembe nem lehetnek kétségeink afelől, azt a szégyent, hogy az osztrák sörivók immár lehagyták 108 literes évenkénti sörfogyasztásukkal a mindössze 106 literre képes németeket, rövidesen lemossák magukról. S a sörgyártásuk is – mely az elmúlt 20 esztendő során évi 120 millió hektoliterről 94-re csökkent – ismét növekedni fog.

 Meglehet, a következő generáció talán már nem is fogja tudni, mi volt az a bizonyos sörtisztasági törvény.