Mondhatni, olyan sörtörténelemmel, ami nekik meg lett írva, nem is csoda. Volt mire, kikre alapozni. A középkorban a kereszténység elterjedésével számtalan kolostort alapítottak Európában és ezek közül jó néhányban jámbor szerzetesek és hitbuzgó apácák főzték szorgalmasan a sört.

A sör értékesítése fontos bevételi forrás volt, de mi tagadás, a kolostorok lakói maguk is szorgalmas fogyasztói voltak a folyékony kenyérnek.

A középkori sörfőzés talán legnagyobb mesterei a kolostorokban élő szerzetesek voltak. Persze abban az időben még Isten áldása is kellett ahhoz, hogy a főzet sikerüljön, hiszen számos biológiai és kémiai felfedezés hiányzott ahhoz, hogy a sörfőzők biztosak lehessenek dolgukban. Nem véletlenül maradt fenn a mondás: „csak az első kortynál derül ki, hogy a sörfőző gazfickó vagy mester lehetett”.

Manapság is számtalan kolostorban főzik papok a sört a bencés Weltenburgtól a trappista Rochefortig, de gyakori, hogy a főzés mesterségét már világiak gyakorolják az egykori kolostori sörfőzdében.

A tradíciók leghűségesebb őrzői kétségtelenül a belga trappisták. Azért hangsúlyozzuk a belgát ebben az esetben, mert az utóbbi időben egy-egy holland, osztrák, olasz, francia és amerikai kolostor is gyarapítja a trappista sörfőzdék számát. Így világszerte immár 11 sörfőzdében készülnek autentikus trappista sörkülönlegességek.

Az utóbbi években mégis mintha némileg háttérbe szorultak volna a belga sörspecialitások. Nem mintha nem volna komoly rajongói tábora, csak éppen a reflektorfény másfelé irányul. Ez így van akkor is, ha a Belgaco importja évről évre növekszik: több mint harminc belga főzde, kétszáznál is több sörét kínálják a sörínyenceknek, akik ezekből a specialitásokból évente 4000 hektolitert gurítanak le a torkukon.

Hogy nem többet, ennek oka éppen a felemlegetett sörforradalomnak nevezett jelenségben keresendő. Magyarországon jelenleg mintegy negyven kis főzde található, ahol szembemenve az évszázados lágerdömpinggel, különleges felsőerjesztésű söröket főznek. A belga sörfőzők azonban nem csináltak forradalmat, hiszen a söreikkel már évtizedek óta szembemennek az európai gyakorlattal és többtucatnyi felsőerjesztésű sörtípussal örvendeztették meg mindig is a sörrajongókat. Mondhatjuk azt is – és itt természetesen nem a Stella Artois-ra vagy a Jupelier-re gondolunk –, hogy a belga sörfőzés tulajdonképpen maga volt a sörforradalom, a számtalan kis sörfőzdében megszámlálhatatlan és besorolhatatlan.

Gy.Zs.

Sem ezek, sem a trappista sörfőzdék nem kezdtek el az utóbbi időben IPA-t, imperial stoutot vagy lágereket főzni, remekül megvoltak – és megvannak ma is – a hagyományos söreikkel. Szemben a manapság divatos crafttal, nem folyamatosan változó kínálattal bombázzák kedvelőiket, hanem a minőség állandóságával igyekszenek kedvükbe járni és az idénysöreikkel tartják állandó mozgásban a szortimentet. Vagy az olyan finomságokkal, mint például most a Chimay sörfőzde legújabb különlegességét, a cognacos hordóban érlelt Chimay Grande Réserve-t.

Az idén a belga sörök hazai rajongóit azzal kényeztetik, hogy minden hónapban más és más belga sörfőzde szakértője érkezik majd hazánkba, hogy bemutassa az általa képviselt sörfőzde különlegességeit. A Dunaparti Matróz Kocsmában havi egy alkalommal megrendezésre kerülő egyedülálló sörvacsorák mellett már Budapest több pontján sajtkóstolóval egybekötve ismerkedhetnek meg a vendégek a belga sörök egyedülálló világával. Elsőként ebben a hónapban a Chimay sörfőzde képviselője mutatja be az 1850-ben alapított apátság söreit és sajtjait. A „Chimay hónap” február 21-én egy hatfogásos sörvacsorával zárul.

A trappista sörfőzdéken kívül természetesen világi sörfőzdék is bemutatkoznak majd az év folyamán, így a Huyghe, a Du Bocq, a Dubuisson és a Léfebvre is. A belga sörök legszélesebb választékával természetesen az idén is a májusi Belga Sörfesztiválon találkozhatunk, amelyet kilencedik alkalommal rendeznek meg.