Gyermekkorát igazi olasz kisfiúként élte Firenzében, pedig édesapja magyar, édesanyja brit, dadusa pedig német volt. Magyarul kamaszkoráig egy szót sem beszélt, így sok nyelvi nehézséggel kellett megküzdenie, amikor 14 éves korában Magyarországra költözött a család. Az Így lettem legújabb epizódjának vendége Zwack Sándor, a Zwack Unicum Nyrt. igazgatóságának elnöke.
Sztárok, tudósok, elismert szakemberek és közéleti személyiségek beszélnek az UNICEF Magyarország hetente új adással jelentkező produkciójában arról, milyen korai élmények, körülmények, kapcsolatok vagy akár traumák formálták a személyiségüket. Ezúttal Zwack Sándor, a Zwack-dinasztia hatodik generációjának tagja mesél Mészáros Antóniának gyermekkori emlékeiről, Olaszországban töltött éveiről, édesapjával való kapcsolatáról, szorongásairól, arról a nem egyértelmű útról, ahogyan a család nevével fémjelzett vállalat élére került, de mesél saját gyermekeiről, a család fontosságáról, és azokról a kőbe vésett elvekről is, amelyeket apjától tanult és szeretne továbbadni a fiainak is.
"Ne érezd magad kiváltságosnak, neked, magadnak kell megküzdened a dolgokért. Csak semmi flancolás, ez volt apám alaptétele. Bejártam a szamárlétrát legalulról a szakmámban is: Londonban kezdtem egy borkereskedőnél targoncásként. Ötkor keltem, hatkor már a munkahelyemen voltam. Nem kaptam az apámtól pénzt, négy olasszal éltem együtt, egy kis lakásban. Volt, amikor mérges voltam rá, hogy miért kell nekem szenvednem, de ma már értem, miért csinálta, és ugyanezt az utat fogom követni a saját gyerekeimmel is, mert úgy látom, ez a helyes.”
Édesanyjával mindig is szoros kapcsolatot ápolt, míg édesapjával csak kamaszkorában alakult ki szorosabb kapcsolata. „Igazán akkor kezdődött vele a kapcsolatom, amikor olyan 14 éves voltam, és értelmesen tudtam beszélni, főleg azokról a dolgokról, ami neki érdekes. Akkor volt nagyon erős a kapcsolatunk. Mindig ott volt, de ő nem pelenkázott, nem jött el az edzéseimre, szülői értekezletre.”
Zwack Sándor más utat választott a gyermeknevelésben. Modern apának tartja magát, a kezdetektől jelen van a gyerekek életében, és szoros, bizalmi kapcsolatot alakított ki velük. Bár nagyfia, Pedro már tizenhat éves, a mai napig gyakran megölelik egymást, és sokat beszélgetnek. „5 éves kora óta mindig azt ismételgetem neki, hogy nincs az a rossz dolog, amivel ne fordulhatna hozzám, amiről ne beszélgethetne velem. Bármilyen problémáról is legyen szó, számíthat rám, együtt megtaláljuk rá a megoldást.”
Zwack felidézte, hogy először fogalma sem volt arról, hogy az apja neves ember lenne, és a cég jelentőségére is csak húszéves kora körül döbbent rá. "Emlékszem, mentünk az utcán, jöttek oda hozzá és autogramot kértek tőle. Mindig benned van egy kicsit, hogy de hát... ez az apukám... Miért kérnek tőle autogramot? Nagyon fura volt. És akkor kérdezték a suliban a többiek, hogy milyen érzés, hogy ilyen híres apukád van? Tényleg nem tudtam, miről beszélnek, de akkor elkezdett kirajzolódni a fejemben, hogy apám egy híres valaki. Visszavásárolta a céget meg a gyárat: akkor én már nem éltem az országban, de rendszeresen hazalátogattam. Amikor láttam, hogy mindenhol ott az Unicum, a Zwack, hogy mivé nőtte ki magát ez a cég, akkor éreztem, hogy ez valami különleges és fontos. Olyan húszéves lehettem körülbelül."
Az azonban korántsem volt egyértelmű, hogy Zwack Sándor útja egyenesen a családi cégbe vezet majd. Ő akkoriban Amerikában élt, és ugyan az apja mondogatta neki, hogy a cég is létezik mint opció, komoly feltételeket kellett teljesítenie, hogy eljuthasson az igazgatóság elnökségéig. "Bármennyi brutálisnak hangzik, a legfontosabb, hogy ez a cég még száz év múlva is itt legyen. Apám túl sok olyan példát látott, hogy valaki átvett egy családi vállalatot, pedig nem akarta vagy alkalmatlan volt rá, a cég pedig tönkrement. Ő ezt akarta elkerülni." Hogy pontosan milyen feltételeket szabott Zwack Péter a gyerekeinek, az kiderül a beszélgetésből.
Az Így lettem minden szerdán új epizóddal, egy újabb gyerekkor felidézésével jelentkezik a műsor oldalán, az UNICEF Magyarország YouTube-csatornáján és Spotify-on. Az első adás vendége Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus volt, a második Istenes Bence, a harmadikban Palya Bea mesélt emlékeiről. Később Halász Judit és Szlávik János voltak a vendégek. A velük készült beszélgetések megtekinthetők és meghallgathatók az említett felületeken.
| Eszébe jutottak a szülei, a testvérei, egy régi tanára, edzője, barátja, szomszédja, vagy más kedves ismerőse, aki sokat tett önért vagy fontos volt önnek gyerekkorában? Valaki, aki hatással volt az életére? Üzenje meg neki, hogy gondol rá – egy virtuális UNICEF képeslappal! |
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
