Szlávik János korai éveiről vajmi keveset tudunk, pedig izgalmas történetekkel tarkított gyerekkora volt. Kalandos útja, amely végül az orvosi pályára vezetett, Békéscsabán kezdődött. Első hat évét javarészt földművelő nagyszüleinél töltötte.

„Hatéves koromig szinte csak szlovákul, „tótul” beszéltem, sok időt töltöttem a mezőkön, a kukoricásban és esténként a kemence mögött aludtam.”

Később Budapestre került, ahol évekig szükséglakásban élt a család, ám szülei mindig törekedtek arra, hogy legalább saját szobája lehessen. Sok időt töltött egyedül, óvodába és iskolába is egyedül járt, és gyakran meg is főzött magának, mivel szülei nagyon sokat dolgoztak.

„Hihetetlen önállóságra neveltek. Ehhez az is hozzájárult, hogy édesapám először buszsofőr, majd kamionsofőr volt és előfordult, hogy hetekig nem volt otthon.”

A műsorban visszaemlékszik gyermekkora meghatározó helyszíneire és felemlegeti azóta is kedvenc ételét, amit már kisiskolásként egyedül el tudott készíteni magának. Elmondja azt is, mit talált érdekesnek a trópusi betegségekben, miért az orvosi pálya felé vezető utat választotta. Mesél családjáról, elárulja, mi a kedvenc időtöltése, amiért édesanyja miatt rajong, és kiderül az is, hogy igazi könyvmoly lévén milyen könyveket választott gyerekkorában és mit olvas ma.

„Anyukámtól nagyon sokat tanultam, ő rengeteget olvasott. Valószínű, hogy ezt tőle örököltem, meg a rejtvényfejtés szokását, és azt is, hogy imádok vetélkedni. Édesapámtól pedig villanyszerelést, autószerelést tanultam, meg házat építeni. Még falat is tudok húzni.”

Szlávik János egy teljesen új, szakmai megközelítésből is beszél a jövővel kapcsolatos fenntartásairól is, arról, hogy mivel kell szembenéznie évtizedek múlva az emberiségnek.

A beszélgetés meghallgatható a Spotify-on, az anchor.hu-n is.

Az Így lettem minden szerdán új epizóddal, egy újabb gyerekkor felidézésével jelentkezik.