A mozgás mindenkinek mást jelent – az évnek ebben az időszakában sokaknak leginkább újévi fogadalmat. Annak viszont rengeteg szempontból tökéletes: megszabadíthat a hétköznapok terheitől, a ránk rakódott kilóktól, lehet boldogságforrás, kemény munka, de akár kötelező házi feladat is. Nem könnyű viszont olyan mozgásformát találni, amely mindenkiből önfeledt örömöt vált ki. Akik viszont kipróbálták már a Nia-t, azt mondják, hogy ők épp ezt találták meg. Itt  van néhány vallomás:

• „Amellett, hogy fogyaszt, mindenkinek ott, és úgy segít, ahol, és ahogyan szüksége van rá.”
• „Segít leküzdeni a szorongásom azzal, hogy megtanít félelem nélkül önmagamat adni mások előtt.”
• „A Nia közben biztonságban, otthon vagyok a testemben.”
• „Segít, hogy bátrabb legyek, ne féljek mások előtt mozogni és, hogy otthonosabban érezzem magam a testemben”.

 

Ezek a mondatok olyan fiatal és középkorú nőktől hangzottak el, akik rendszeresen járnak Nia-órákra. A legtöbben csak pár éve ismerik ezt az Egyesült Államokból indult mozgásformát, mégis lelkes résztvevői az óráknak, ahová a mozgás élvezete mellett a mentális egészségük javítása érdekében mennek el.

De mi is az a Nia?

Alapvetően egy tánc

„A Nia egy olyan táncos mozgás, amelyben célzott mozdulatokon keresztül, magával a mozgással vagy mozdulatlansággal, a zenével és a csenddel egyrészt szabályozzuk az idegrendszert, másrészt pedig beindítjuk a test öngyógyító folyamatait. Alapvetően egy tánc, de ha akarjuk, egy kicsit több is lehet” – fogalmaz Brezina Kinga, Magyarország első Nia trénere. A holisztikus mozgásforma tánc részét azonban nem a hagyományos értelemben kell elgondolni, a Nia ugyanis 52 olyan mozdulatsor kombinációja, amely kilenc mozgásformát integrál. Ezeket a tajcsi, a taekwondo, az aikido, a jazztánc, a modern tánc, a Duncan-technika, az Alexander-technika, a Feldenkrais módszer és a jóga alkotja. Tehát a harcművészet ötvöződik a tánccal és más mozgásmódszerekkel. Ezt amennyire nehéz lehet elsőre elképzelni, annyira egyszerű megvalósítani. A Nia-ban ugyanis, annak ellenére, hogy egy oktató által irányított mozgásról van szó, nincsenek szabályok, nem kell pontosan lekövetni az óraadó tanárt – minden mozdulatot úgy lehet végezni, ahogy nekünk jól esik. És, hogy ennek mi értelme?

A Nia ezzel a formai szabadsággal egy olyan biztonságos környezetet teremt, ahol a mozgást végzők úgy követhetik le az oktató gyakorlatait, hogy közben önmagukat helyezik fókuszba, megfigyelve saját testük reakcióit, határait. „Mivel nem az a fő cél az órákon, hogy mindenki egyszerre, egyformán csinálja a lépéseket, mozdulatokat, nekem a Nia kiszakadás a hétköznapi elvárásokból. Nagyon jó mindent olyan intenzitással végezni, ahogy az nekem épp jól esik. Ezt a mozgást receptre kellene felírni!” – fogalmazott egy egyetemista.

A Nia-ban többszáz koreográfia létezik, ezeket a tanárok meghatározott szabályok mentén, de saját elképzelésük szerint interpretálhatják. Az 52 alaplépés könnyen elsajátítható, ám ha nehézségünk akad a kivitelezésükkel, senki nem fog a sarkunkra lépni, vagy mindenki előtt kijavítani bennünket. Az oktató háttal előttünk állva mutatja a mozdulatsorokat, a zene üteme adja magát, a karunkat és a lábunkat pedig úgy mozgatjuk, ahogy nekünk jól esik. Egy kicsit olyan ez, mint amikor YouTube-ról próbáljuk lekövetni az aerobic videóban ugrándozó nőt, de két hajolás és terpesztés között elveszünk, így a mozdulatokat csak nagyjából elvégezve, önfeledten táncikálunk tovább a nappaliban. A Nia viszont a felszabadult táncolásnál többet ad, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az órák résztvevői általában valamit keresve érkeznek az órákra. A kutakodást pedig mindannyian ugyanott kezdik: önmagukban.

Ha akarjuk, egy kicsit több is lehet

Ezt a keresési folyamatot elősegítheti a Nia-órákon előre felállított fókusz is. Az oktató ugyanis minden alkalom elején a középpontba helyez egy témát/kérdést, amelyre az adott rutin összpontosít. Fókuszba kerülhet az önbizalom, a félelem, de akár a talpunk mint leföldelő eszköz is. Ez a táncolóknak mintegy támpontként szolgáló fogalom segíthet „megtalálni határainkat, felismerni akaratunkat, felfedezni erőnket, fókuszálni testünkre és annak teljeskörű szeretetére” – magyarázza egy Nia-órára járó.

A mozgásforma test- és lélekgyógyító hatása azonban nemcsak a résztvevők állításaiból mutatható ki: a Nia segíti az idegrendszert, a keringést, az anyagcserét, és az ízületeket is. „Amikor valaki bejön az órámra, a legtisztább szándékom az, hogy amikor kimegy, jobban érezze magát annál, ahogyan bejött. Ez a mozgás rendkívül jó hatással van fizikai és mentális állapotunkra is – az pedig már csak egy mellékhatás, hogy fogyni és izmot építeni is lehet vele” – magyarázza Brezina Kinga.

A lépéseket mezítláb hajtják végre, ugyanis ezáltal kerül a súlypontunk a megfelelő helyére. A koreográfiák egyúttal megemelik az energiaszintet, kiegyensúlyozzák az idegrendszert, valamint a testtudatot is növelik. Ez utóbbi segít tisztában lennünk testhatárainkkal, mint Brezina Kinga magyarázza: „érzékelni fogod, hogy a tested a térben, amiben mozog, hogy viselkedik. Felszállsz a villamosra, a metróra, biciklizel – kitöltesz egy teret, amit az emberek jó része egyáltalán nem érzékel. Sőt, ha bármi figyelmeztető jelzés jön a testünktől, nem vesszük észre. Mire eljutunk orvoshoz már sokszor késő, pedig csak oda kellett volna figyelnünk. A gyerekek sokkal testtudatosabbak, hiszen szólnak, ha fáj – ezt mi, felnőttek gyakran nem tesszük meg”.

A testtudatosság másik előnyét fogalmazta meg a 25 éves, Nia fehéröves Erdélyi Boróka, akinek a mozgásformát pszichológusa ajánlotta étkezési- és testképzavara megoldásaként – és, aki, azóta már tanárként tevékenykedik. „Jobban érzékelem magamat, ezáltal őszintébbek a cselekedeteim is, valamint jobban tudom képviselni magam. Tisztában vagyok a saját erőmmel, kifejezhetem és megvédhetem magam. Tudom, hogy ez a női test az enyém, itt biztonságban vagyok és szabadságomban áll úgy létezni benne, ahogy jólesik. Megmozdíthatom a csípőm, hallathatom a hangom, megmutathatom magam. A Nia megtanított szégyenkezés nélkül belakni a testem, és örömömet lelni benne. Már nem hiszem el senkinek, hogy rejtőzködnöm kellene. Nőként sok generáción át cipeltünk szégyent és fájdalmat a testünkkel kapcsolatban. Amikor hét éve megérkeztem Kingához Niázni, én sem voltam kivétel – de a táncban ez is gyógyul.

Az együttlét élménye

A két Nia-tanár egymástól függetlenül az élettani hatások mellett a Nia közösségteremtő szerepét is kiemelte. A mozgás biztonságos tere leginkább az életközepi válságban szenvedő nőket vonzza be. Barátságok kötődnek, ami ebben a korban egyébként ritkaságnak mondható. De nem ez az egyetlen válság, ami előtt állnak a Nia órákra járók; a kapunyitási pánikkal küzdő egyetemisták is megtalálták válaszaikat a mozgásban. Kinga órái az előbbi, Borókáé az utóbbi csoportnak segítettek sokat. Egy igen feltűnő közös jellemző azonban mindegyik csoportnál megfigyelhető: nincsenek férfiak.

„A férfiak sokkal nehezebben nyílnak meg, sokkal erősebb a szégyenérzetük, és sokkal kevésbé testtudatosak. Egy nő biológiailag is – azzal, hogy van egy ciklikusság az életében – közelebbi kapcsolatban van a testével és a valóságérzékelésével is. A férfiak azt hiszik, mindenki őket nézi, nem mernek megmozdulni, főleg táncolni. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen előítéletek vannak azzal kapcsolatban, hogy aki táncol és férfi, az milyen” – fejezi ki véleményét Kinga.

Boróka is hasonlóan vélekedett a férfiak és a tánc kapcsolatáról, pedig szerinte nekik is szükségük lenne a Nia adta tudatosságra és határmegismerésre. Ráadásul a mozgás magában foglalja a harcművészetet is, ami által nem kategorizálható feminin mozgásként.

Ne palástoljuk érzéseinket

A Nia-t tovább gondolva mind Kinga, mind Boróka megalkotott egy-egy saját foglalkozást. Kinga a Farkasokkal futó asszonyok című könyv alapján honosította meg Palást nevű foglalkozását. A műben az író felvarrta egy palástra az összes traumáját, amit ahelyett, hogy elégetett volna, megtartott azért, hogy minden nap emlékeztesse őt arra, mennyi mindenen ment keresztül. A Kinga foglalkozásain résztvevő nők egy Nia óra után saját palástjaikkal dolgoznak: varrnak, ragasztanak, mesét írnak – a művészet által könnyítenek fájdalmaikon. A Nia adta mozgással a szomatikus memóriát piszkálják meg; az itt kiváltott érzéseket pedig kreatív formába öltik.

Boróka szeretett volna egy olyan közeget teremteni, ahol a nők nem rivalizálnak egymással, nem mutogatják magukat, egyszerűen csak elfogadják egymást. Ebből a célból hozta létre a női kör nevű, huszonéveseknek tervezett egésznapos foglalkozást, amely egy Nia órával indul, és egy délutáni beszélgetéssel folytatódik. „Eszünk-iszunk, valamint beszélgetünk olyan témákról, amelyek a korosztályunkat érintik. Az egész önkéntes alapon nyugszik; mindenki annyi pénzt tesz bele, amennyit gondol.” A fehéröves tanár a Nia segítségével talált rá hivatására, a pszichológiára. A kettő egybegyúrásával a jövőben önismereti csoportok szervezésében gondolkodik, ahol szomatikus eszközökkel, Nia-val, tánccal és beszélgetéssel segítené elsősorban a gimnazista korosztályt. Úgy véli ugyanis, hogy a test- és öntudaterősítés tinédzserkorban a legfontosabb.