Két végén égeti a gyertyát a McDonald’s: míg az egyik oldalon a francia topgasztronómiát alázzák épp porig a gourmet brie-sajtos szendviccsel azoknak, akik azt szeretnék hinni magukról, hogy kifinomult ízlésük van, pedig minden valóban gourmet ételt ábrázoló kép alá bekommentelik, hogy „minálunk ezt otthon már elmosogatnák”, addig a másik oldalon azoknak is kedvezni akarnak, akik kötelességtudatból ugyan fikázzák Németh Szilárd pacalügyi miniszter gasztroposztjait, de titkon azért elcsöppen a nyáluk a rezsibiztos praclijai közé tálalt, egészben sült disznóherével díszített csülökzsír-főzelékre makarónis lecsóágyon, kirántott lilahagymával.

hvg.hu

Megérkezett ugyanis a magyar Mekikbe a nemzeti összetartozást minden politikai entyempentyemnél jobban kifejező csodaszerrel, a jó esetben üres, rosszabb esetben a kantinos néni hajszálaival dúsított, íztelen kifőzdés csontlevesek megmentőjével: Erős Pistával kipattintott hamburger, sőt, hamburgerek, többes számban, mert nehogymár kimaradjanak a buliból a fitneszesek, így a marhás kiadás mellett van csirkés verzió is. Az ősmagyar néplelket a Csodaszarvas regéjénél is jobban kifejező, nyereg alatt puhított burgerek csütörtök óta elérhetőek, van is kis lelkifurdalásom, hogy én csak most próbáltam rá. De eddig még egy kicsit duzzogtam, amiért Erős Pista helyett nem Piros Arany van a burgerekben, pedig semmi nem tudná úgy visszahozni a koliszobák csóró eleganciája és az óvodás zsúrkenyér-szendvicskék cseppformájú díszének emlékét, mint az.

Ezzel szemben az Erős Pistás hamburger a fogyasztói társadalom valóságát idézi meg azonnal, amint kinyitjuk az előkelő, zsírfoltos papírdobozt, amiben szervírozzák: a nyomorúságos, szottyos, félig kiszóródott salátalevelek és a tüsszentést idézően a zsemlére kent szósz nyilván távolról sem emlékeztet a hirdetések diadalmas, csónaklakkal és Photoshoppal befújt luxusára, de hát épp ezért szeretjük a gyorséttermeket, a kiszámíthatóságuk és megnyugtató állandóságuk miatt. Ha nem tudom, nem fáj alapon gyorsan visszacsukom a szendvicset, és megpróbálom elfelejteni, amit láttam.

hvg.hu

A leírás alapján a csirkés verzió a bemelegítőszendvics, ebben még nem haragos, csak majonézes a szósz, és a sajt az, ami paprikás a reklámszöveg szerint, bár ránézésre a szószba is jutott azért némi paprika, persze lehet, hogy egyszerűen csak piros színű, ledarált ipari hulladék került bele, ezt itt ízre azért sosem egyszerű eldönteni.

Hozzáállás kérdése, hogy ez csalódás vagy öröm inkább, mindenesetre a burgernek semmilyen íze nincs.

A klasszikus, zsírral finoman átitatott kartonpapírlap és a habszivacs között félúton elhelyezkedő mekis csirkeíz mellett egyszerűen csak némi csípősség érezhető az ételízesítő aromáját bátran felvállaló szószban. Máskülönben nincs benne semmi különös, ugyanezt a burgert ugyanúgy el lehetne adni akármilyen, csípősségre utaló fantázianévvel, csak ha mondjuk wasabisnak vagy jalapenósnak neveznék, a piros ipari hulladékot le kellene cserélni zöldre, de ez biztosan megoldható.

hvg.hu

Az Erős Pistás Marhaburger© már nehezebb súlyú versenyzőnek ígérkezik, nyilván nem véletlen az sem, hogy a reklámanyagon villámok csapnak ki a bajszát pödrő betyárból mögötte.

És valóban egyedibb valamivel ez a burger, amennyiben a benne lévő, ezúttal már vészjóslóan piros szósz egészen sajátos állagú, különlegesen nyálkás, száradás előtti fogászati segédanyagra emlékeztet talán leginkább,

már amennyiben az ember van olyan decens, hogy egy ételről szóló cikkben semmiképpen sem akarja leírni a takony szót. És ezzel az újszerű, mert ételre nemigen emlékeztető állaggal el lehet lenni evés közben, ha már az ember valami különlegességre számított, és tulajdonképpen még jó is, hogy Erős Pistára egyáltalán nem emlékeztet, végül is azt sokkal olcsóbban meg lehet venni a sarki közértben, aztán kenhetem, amire akarom vakulásig.

hvg.hu

De ha túljutottunk a csodálkozáson, amit a nyálka keltett, végül ugyanoda jutunk, ahová a csirkés szendviccsel is: mindössze annyiról van szó, hogy egy tökegyszerű, minden cifrázástól mentes, erősen csípős hamburgert kaptunk, amire lehetne azt mondani, hogy mégiscsak átverés, és hogy 1600 forint erre egy kicsit sok, de hát 2023 februárjában ugyanennyiért nagyjából egy kóstolónyi vajat lehet venni a boltban, szóval az igazság az, hogy

ennyiért épp ezt érdemeljük.

Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: