Behajtás csak lakóknak és hozzátartozóiknak – írja a fahídra szögelt kopott tábla a Veszprémtől 12 kilométerre fekvő, 730 lakosú Bánd szélén. Ha mégis továbbmegyünk a földúton, néhány kanyar után megérkezünk úti célunkhoz, ahol egy másik tábla már azt hirdeti: kutyakiképzés. Itt lakik Hirschl János 27 kutyájával és megannyi más jószágával. Ez a bázisa a Veszprém Megyei Kutató-Mentő Szolgálat Alapítványnak.
A 27 kutya között vannak nyugdíjas mentőkutyák, kiképzésre váró kölykök és persze erejük teljében lévő munkakutyák. Utóbbiak közül Escape a leghíresebb: ez a labrador teljesítette Európában elsőként a személykutatás egyik speciális fajtája, a mantrailing legmagasabb szintű vizsgáját. A környező országokban öt-hat, Magyarországon pedig három kutya tette le azóta ezt a vizsgát, viszont Escape-en kívül még egy sem újította meg.
Mi az a mantrailing?
Jelenleg csak kevés „hivatásos” kutya dolgozik ezzel a módszerrel. A legtöbb rendőrkutya nyomkövető, és pontosan azon a nyomvonalon halad, amelyen a keresett személy ment, így ha menet közben eldobott valamit, az is előkerül, ami bűneseteknél lehet fontos. A mantrailinges kutyák azonban – nagyon leegyszerűsítve – elsősorban a levegőben lévő szagmintát követik, így célirányosan, gyorsabban haladhatnak az eltűnt felé, az így nyert percek, órák pedig súlyos sérült esetén életét menthetnek.
Ahogy Hirsch János mondja, kutyái légszimattal dolgoznak, az útvonalukat befolyásolja az időjárás. Ha fúj a szél, hosszabb úton jutnak el a keresett személyig, ha pedig esik egy kicsit az eső, könnyebb dolguk van. A rendőrkutyák ezzel szemben a talajsérülések alapján haladnak, ami a városi környezetben szinte lehetetlen, ezért gyakran megesik, hogy nem jutnak eredményre. Ilyenkor hívják a Veszprém megyei kutató-mentőket.
Ahogy Hirsch János mondja, kutyái légszimattal dolgoznak, az útvonalukat befolyásolja az időjárás. Ha fúj a szél, hosszabb úton jutnak el a keresett személyig, ha pedig esik egy kicsit az eső, könnyebb dolguk van. A rendőrkutyák ezzel szemben a talajsérülések alapján haladnak, ami a városi környezetben szinte lehetetlen, ezért gyakran megesik, hogy nem jutnak eredményre. Ilyenkor hívják a Veszprém megyei kutató-mentőket.
A hétéves Escape legutóbb néhány hete volt bevetésen. Gazdája éjjel, nem sokkal fél egy előtt kapta a telefont, pár perc múlva pedig már úton is voltak. Egy idős ember tűnt el, őt kellett felkutatniuk. Nem tartott sokáig. A labrador a keresés kezdete után két órával elvezette a mentőcsapatot az erdőben bolyongó idős férfihoz. Elő is került hamar Escape labdája: neki a játék a munkabére.
Hirschl János és Escape mentőkutya
Veres Viktor
Gazdájának, Hirschl Jánosnak pedig leginkább az elismerés, hiszen – miként mondja – az esetek többségében szerelemből végzik a munkájukat: „Milliomosok nem leszünk, de amíg tudunk, addig megyünk és csináljuk.” Nem is akárhogyan, hiszen Escape és gazdája az ország egyik legjobb kutatópárosa.
Lehet, hogy az országban egy kutya sem talált meg annyi embert bizonyíthatóan, mint ez a labrador
– büszkélkedik a férfi, aki több mint húsz éve keresi kutyáival a bajbajutottakat. „Egyszer egy fiatal nőt kerestünk, aki öngyilkossági szándékkal indult el otthonról. Két nap keresés után hívtak minket, mi még életben megtaláltuk, a hozzátartozók pedig a nyakunkba borultak” – idéz fel egy megható esetet.
Escape, a mentőkutya
Veres Viktor
Évente általában 20 eltűnt embert keresnek, és nagy számban meg is találják őket. Hirschl sokáig tűzoltó volt, és az ő kutyája volt Báró, a híres tűzvizsgáló: 11 nap után is kiszagolta az égésgyorsítót, és soha nem volt téves jelzése. A férfi mára felhagyott a tűzoltói hivatással, és csak kutatás-mentéssel, valamint a keresőkutyák kiképzésével foglalkozik.
A legzsiványabb kölykök később életeket menthetnek
A mentőkutyák kiképzése általában 2-3 évig tart, és 8 évesen már nyugdíjba mennek, ami azt jelenti: ahhoz, hogy mindig legyen aktív keresőkutya, folyamatosan gondolni kell az utánpótlásra. Hirschl János legtöbbször saját kutyái kölykeit képzi ki. „A nulláról építem fel őket” – mondja, és amikor körbevezet a birodalmán, kiderül, hogy itt tulajdonképpen szinte minden a képzésről szól.
A telken egymást érik a képzésben használt, nemzetközi szabvány szerinti akadályok és kicsinyített másaik. Ha a kölykök be akarnak menni a kutyaházba, akkor először egy olyan rámpával kell megküzdeniük, ami különböző típusú rácsokból áll, hogy megtanuljanak mindenféle terepen félelem nélkül, magabiztosan mozogni. Enni egy régi parabolaantennán kapnak, hogy egyensúlyérzékük javuljon. Bár a hivatalos vizsgán egy ideje nem feltétel, Hirschl János fokozatosan hozzászoktatja a kutyákat a lövések hangjához is. Ez segít abban, hogy semmi ne zavarhassa meg a figyelmüket. De még a birtok más jószágai is a képzést segítik: azért vannak kacsák, tyúkok, bárányok, kecskék, hogy a kutyák hozzászokjanak az állatokhoz, munka közben ne zavarja meg őket például egy erdőben felröppenő fácán.
Veres Viktor
Meglepő választ ad Hirschl János, amikor arról kérdezzük, milyen kutyák teljesítenek jól ebben a „kiképzőtáborban”, milyen kutyából lesz a legjobb kereső. „Nekem az a fontos, hogy minél ördögebb legyen” – mondja a szakember, majd meg is magyarázza, mire gondol. Tapasztalatai szerint minél rosszabb a kiskutya, később annál könnyebb lesz motiválni. A nyugodtabbak inkább segítő vagy terápiás kutyák lehetnek, ott ez a tulajdonság a fontos, de a drog-, a bomba- vagy emberkereső kutyáknál a motiválhatóság a legfontosabb. Persze Escape is rossz volt, mint az ördög. Ahogy szóba kerül a „csodakutya”, Hirschl megemlíti: egy bizonyos szintre minden kutyával el lehet jutni, de a határok feszegetéséhez, csúcsdöntéshez olyan különleges adottságú kutya kell, mint Escape.
Miközben éveken át naphosszat kell foglalkozni a fiatal kutyák képzésével, a mindennapok része az állandó készültség. Bármikor megcsörrenhet a telefon, és akkor rögtön indulni kell. Épp ezért Hirschl János keresőkutyái mindig vele mennek, még akkor is, ha tejért indul a kisboltba. Sokat elárul életükről az, hogy a készenlét még „fogyasztási” szokásaikra is hatással van. A kutyák naponta kétszer kapnak enni, és sosem eszik tele magukat, mert akkor nem lehetne velük kellő hatékonysággal dolgozni. Ami a gazdájukat illeti: ha egy kerti partin, baráti beszélgetésen meginna egy pohár sört, gondoskodnia kell előtte arról, hogy riasztás esetén legyen helyettese, aki a helyszínre szállítja őket. „Van, hogy két hónapig egyszer sem kell mennünk, máskor egy nap alatt három riasztás is érkezik” – jelzi, hogy mennyire kiszámíthatatlan a munkájuk.
Hirschl János: Bármikor megcsörrenhet a telefon
Veres Viktor
Apró részleteken múlik, hogy megtalálják-e a keresett személyt
Amikor hívást kapnak, Hirschl János már akkor tudja, hogy melyik kutyával kezdi a keresést, amikor megérkezéskor kinyitja kocsiajtót.
A kutyáknak is lehet rossz napjuk a melóban, és én ezt egyből látom
– mondja. A kutya munkakedve mellett megannyi más tényező befolyásolja, mennyire lehet sikeres a keresés. A kulcskérdés persze a szagminta. A szakember, amikor csak van rá mód, maga vesz mintát az eltűnt otthonából. Ha ugyanis már többen megtapogatták az eltűnt személy szagmintául szolgáló holmiját, az tévútra viheti a kutyát. Hirschl János ezt így magyarázza: „Elég, ha az eltűnt emberen kívül egy másik ember szaga is rajta van a mintán, mert akkor már lehet, hogy azt próbálja meg követni a kutya, nem pedig azét, akit valójában keresünk.”
Veres Viktor
A Veszprém Megyei Kutató-Mentő Szolgálat Alapítvány vezetője és motorja Hirschl János, de összesen tizenhárman vannak a civil szervezetnél, közülük négyen vonulnak kutyákkal. Mindenki önkéntes, pályázatokon indulnak, hogy az állatorvosi illetve a működési költségeket fedezni tudják. Emellett képzéseket tartanak, hogy minél népszerűbb lenne a mantrailing.
A csapatból kilencen tűzoltók, és aki nem hivatásos, annak is van önkéntes tűzoltó vizsgája. Ez azért is fontos, mert nem csak az a cél, hogy megtalálják az eltűnt személyt, ki is kell menteniük. Épp ezért a kutatás helyszínén mindig ott áll készenlétben az a csapat, amely a flextől kezdve a hordágyon át az alpintechnikáig mindent magabiztosan tud kezelni. 25-30 kilós felszereléssel várják, hogy a kutya megtalálja az eltűntet, ők pedig indulhassanak érte.
Nyitóképünkön Escape – Fotó: Veres Viktor
